Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-10 / 13. szám

199 tás közben gyakran szembe kaphatja; a vén nyúl azonban, itt is mint az erdőn, a vadásztérnek sebes szökés általi odahagyásá val iparkodik borét biztosítani. Oszi kopászataink tulajdonkép kukoriczatöréskor veszik kezdetüket. A kukoricza ültetvényekből, ezek letarlózásával kiszorított nyúl első menhelye a homokültetvény nyárfaerdők, mellyekben két három hétig kedvező eredmény jutalmazza kopászatain­kat; ezután a dércsípte falevelek véglehullásaig sürü tölgyeseinkben vadászgatunk jó sikerrel. — Midőn már falevelek borítják az erdő talaját, egész a hó leesteig az e nemű vadászati élveink kevesbé magasztalhatók. —A csörgő száraz levelek közt nem örömest hever a nyúl. Kopászataink vázlata után röviden elmondandom , minemű élveket nyújt sík­földünkön : a vizslászat. Nálunk a vizslászat tulaj donkép nem is szakvadászat. Határaink nagy kiterjedése, földünk síksága s azon körülmény, hogy tilosaink nincsenek, megfejtik, hogy vizslászatunk élénkebb szenvedélyt még a legtulzóbb va­dászatkedvelőben sem igen éleszthet. És hogy tökéletesen idomított vizsláink sincsenek, ép annak tulajdonítom, mert terjedelmes határainkban igen megoszolván a vad, megtörténik : hogy ollykor nap­hosszat sem lelünk vizslászatunk tárgyaira; továbbá, ha síkföldünkön a fogoly, fürj, szalonka, vadkacsa szárnyra kel, a nyúl vaczkából kiszökik, mennyire a vizsla lát­ereje hat, nem veszti szem elől s lia rövid futásban is, de okvetlenül utána tör. — Csak talán a tilos vidékről hozzánk került, jól idomított és tökéletesen begyakorlott vén vizslát lehetne nálunk teljes mérsekletre birni. Felügyeletünk alatt növekedett vizsláinknál, a szobaiskolázás, a nyaktüsökgolyózás, sőt még a megserétezéssel bar­bár, egyszersmind veszélyes idomítás is, főként nagy tüzü angolvizsláinknál, nem egyéb hiú kisérletnél; más fajú vizslát pedig, különösen a cseh vizslát s valamennyi bolyhos hosszú szörüt, forró éghajlatunk alatt nem érdemes tartani, miután ezek, ki­vált nyaranta, alig egy órai vadászat után letikkadnak s a vadász sarkát keresik ; holott az angol-vizslát kifárasztani soha sem lehet. Vizsláinkat sebes nyomozásukban lehetlenségközel kisérnünk; azonban remek szaglású angolvizslánk, ha egyszer a vadat megállja, föl nem veri azt, míg ura bár­milly távolból is közvetlen mellé nem ér, söt még ekkor sem könnyű dolog a vad fölverésére bírnunk. Illyen az én Plútóm is. Tárgyai e vadászatnak, nemesebb szárnyasok nem létében : a fogoly, fürj, ha­ris, annak idején az erdei és mindenfajú vizi szalonka, a vadkacsa, szárcsa, búvár, vöcsög stb. Foglyászatainknál megjegyzem : néha két három falka is vergődik egybe s ek­kor irtózatos robajjal felröppenvén, ha sikerül közülök mindjárt első meglepetésük­kor néhány darabot leszedni, a hány fészekalj annyifelé vágódik; a különvált falka pedig egykét sikeres lövés után annyira szétszóródik, hogy vizsláink előtt egyenkint kerülnek lövésre s ekkor egész fészekalj áldozatul esik. Mint kell elbánni a fogolyvizslászattal, felesleges munka volna részleteznem; minden szakavatott vadász fogja azt tudni s megemlítem csak : hogy nálunk, párat­lan tüdejü, fáradhatlan gyalogló legyen, a ki vizslászatra szánja magát. — Példáúl a 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom