Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-04-10 / 10. szám

157 n á к: Schreiadler) de csődéi hosszabbak, alteste fehér barna karczokkal.— Viaszhártyája és ujjai sárgák. E sas Szardínia szigetén és Göröghonban előfordul, ugy hiszem hozzánk is elvándorol. Kigyászó sas. (Circaëtor gallicus) fölül barna, hasa fehér, rövid kereszt sávolyokkal ; csődé és viaszhártyája kékes szürke. Szeme körül fehér tollkör. Hossza 2 láb. Nálunk nem nagyon ritka. Fehérfar к u Ölyv. (Buteo Leucurus) nagyobb az ölyvnél 17—20 hüvelyk hosszú. Feje és nyaka fehéres, barna tarkázattal, háta vörhenyes barna, farka vörhenyes fehér tollszárakkal. A Fertő tavánál. Élődi Kánya. (Milvus parasiticus) kisebb a közönséges és barna kányánál, farka kevéssé viliázott, színezete rozsdabarna, csőre világos sárga. A Duna fejedelemségekben többször találtam ; ugy hiszem nálunk is előjön. A sólymok rendéből érdekes a Falco Feldeggii. Ezt Feldegg Dalmatiában találta s úgy gondolom a magyar korona más tartományaiban is előjön. Vén korában igen sokat hasonlit a vándor sólyomhoz, csakhogy annál jóval kisebb; nyakszirte rozsdabarna, alteste rozsdasárga, gyéren tarkázva sötétbarna karczokkal. Hogy ezen szép kis sólyom honunkban előfordul, bizonyítja az is, hogy már is több példányt lőttek Némethonban s Feldegg egy pár fiókát kapót Dalmatiából. Falco Eleonorae. Habár czélomúl tűztem ki olly röviden vázolni a menynyire csak lehet, még is e szép és nagyon ritka faj leírásánál bátorságot veszek ma" gamnak kevéssé részletekbe bocsátkozni. A vén nőstény fölül kékes szürkebarna',; pofáján hasonló szinü vonal nyúlik le majdnem nyakáig barkót képezve ; pofája és gégéje fehér, finom fekete karczokkal ; melle, hasa és czombtollazata vörhenyes rozsdasárga-, barnafekete hosszvonalokkal tarkázva. Farkán 13 keresztsávoly. Afiatal sokat hasonlít a fiatal vándor sólyomhoz, csakhogy annál kisebb és jóval karcsúbb. Tudtomra Európában csak 3 példány létez ; 1 vén nőstény a herczeg Khevenhüller gyűjteményében Bécsben; s egy vén nőstény és egy fiatal hím a Frivaldszky úr gyűjteményében. Az elsőt Olaszhonban fogták, a két utóbbit tulajdonosuk Brussából kapta. Én egy példányt tavai augustusban láttam Benczencz határán, de minden utánjárásom daczára sem birtam hatalmamba keríteni. Nagyon hasonlítván e madár az őlyüded sólyomhoz (Falco subbuteo. Baumfalke) röviden ide jegyzem megkülönböztető ismertető jeleit ; pár hüvelykkel hosszabb az őlyüded sólyomnál, leblei jóval hosszabbak farkánál ; végre az őlyüded sólyom melle és hasa halvány fehéres sárga s csak is czombtollai és fara rozsdavöröses, míg az Eleonora sólyom egész alteste egyenlően élénk vörhenyes rozsd asárga. Végre evezőtollai egyszinüek, minden kereszt sávoly nélkül. Ez egyike volna a legritkább madaraknak, mellyeket hazai vadászaink hatalmukba keríthetnének. A mi az orvmadarak vadászatát illeti, legkönnyebben hatalmunkba keríthetjük, ha fegyverrel kezünkben lesre állunk fészküknél, vagy nemes sólymokra a