Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-10 / 1. szám

13 E pillanatban a nőstény oroszlány panaszos hangokat hallatott, mire Armentés belátta, hogy mégis meg van sebezve s nyögései ugyanazon helyről jővén, hol második szökése után lezuhant, meggyőződtem magam is, hogy súlyos, sőt halálos sebet kellett kapnia, mert nem volt képes e helyről tovább vánszorogni s nagy nyugtalansággal vártam már a viradó napot. Az éj így folyt le, a nélkül hogy új vadat látnánk, de mindemellett mindig készen állottunk és sokkal inkább is fel voltunk hevülve, hogy sem aludni tudtunk volna s ezenkívül a sebzett oi'oszlány is hallatta időnkint panaszait, mellyek szüntelen őrködésre késztettek. Reggeli négy óra tájban végre minden nesz megszűnt s tökéletes csend állott be. Valószínűleg ekkor múlt ki, de nem nagy kedvet éreztünk segítségére menni, hanem inkább még vártunk egy ideig leshelyeinken. Mikor már kivilágosodott, felkeltünk s ujjainkat a ravaszon tartva, lövésre készen, vigyázva indúltunk elejtett vadunk felkeresésére, mert ha ez már ki is múlt, könnyen találkozhattunk volna a másikkal. — Óvatosságunk azonban fölösleges volt, mert az egész környéken semmi élőre sem akadtunk. Keresve mentünk ezután a hely felé, hol a nőstény oroszlány lerogyott s dermedten találtuk őt a vízmosásban. A szegény Martin halála tehát meg volt boszúlva. Ez első vadászatomon okúivá, elhatároztam, hogy ezentúl soha mással, hanem mindig magam menendek oroszlányokra s ezóta nem is menekült előlem egy sem. Erdőszeti lapok. Szerkesztik és kiadják : Divald Adolf és Vágner Károly.—I. füzet. A vállalat, mellynek nem csupán irodalmi, de nemzetgazdászati és nemzetiségi tekintetből is haszna, sőt szüksége e lapok több évi folyamában ismételten fejtegetve volt ; — ezen üdvös vállalat végre nem csekély küzdelmek után létre jött s első havi füzete a szerény számú előfizetőknek megküldetett. Alkalmunk lévén ezek névjegyzékébe pillantani, nem kevéssé lepett meg ama körülmény, hogy az új szaklap pártolóinak aránytalan többsége ép azokból áll, kik hivatásuknál fogva érdekelten ugyan — de még sem közvetlen haszon érdekéből — foglalkoznak az erdőszettel ; világosabban : a vállalatot életre segitő erdészek nevei közt alig egy két erdőbirtokoséval találkoztunk ; mi reánk azon hasonlat benyomását tette, mintha például valamelly aesthetico-criticai lapra csupa irók fizetnének elő , az olvasó közönség pedig — mellynek tanúiságára jelen meg — ignorálná létezését. Eszünkbe jutott továbbá gr. Dessewffy Emil minapi remek megnyitó beszédének következő passusa : — „Szokásos gyengénk, hogy könnyen megtudunk arról feledkezni, mikép összes hazai közügyeink benső viszonyban és összefüggésben állanak egymással , hogy ápolásunkat mindnyájan megkívánják s hogy a valódi siker és a fokozatosan mind többet összefoglaló és mind továbbra érő előhaladás lehetősége , ezen ápolás folytonosságától és párhuzamosan működő hatásától van feltételezve." — De eszünkbe jutott az is, mit a nemes gróf szintén e beszédében emlit, hogy t. i. „a viszonyok közbe jött fordulata a hazafigondokat más téreken folytatott küzdésekkel tartá lefoglalva" — s ennek tulajdonitjuk azt, hogy az ép e „másnemű hazafigondok közt" tervezett „Erdőszeti lapok" születése erdőbir-