Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-04-10 / 10. szám
151 Christopher North , kit itt idéztünk, mindemellett nem tévedhetlen ornytholog, mert a sasfiakról szólván, azt látszik hinni, mintha egy fészekben több is növekednék ; pedig ha tojás több volt is, ritkán kel ki abból több egynél s ez is elég, ha a sok nehézséget, mellybe a sasfiak táplálása kerül, számba veszszük. A meredek, megjárhatlan szikla, mellyre a sas fészkét szokta rakni, röptének magassága , éles látása, azon eszély, mellyel az embert s lakását kerüli : ezen s ehez hasonló körülmények okozzák, hogy olly ritkán akad vadász, ki valaha egynél több sast elejthetett volna. A bajor születésű Solaeha József hármat lőtt, bár a harmadikat csupán a véletlennek köszönhette ; századunknak legjelesebb sasvadásza, d'Arco gróf azonban t iz et ejtett el s ezekből négyet fészköknek közelében, a többit pedig lesből, úgy hogy kecskét vagy zergét tett ki csalétkül, mert bár a sas dögre nem igen megy, az imént leölt állat húsát nagyon kedveli. E szerencsés sasölőnek legvakmerőbb vadásztette érdemes arra, hogy megismertessem s azért naplójából , mellyet velem közleni szíveskedett, kivonjuk körülményes leírását azon vadászatának, midőn egy sasfit fészkéből elragadni indúlt. ' (Folytatása következik.) Egy öreg szalonkavadász élményei. (Folytatás.) A mit eddig a szalonka vadászatáról beszéltem, az mind a lesre vonatkozik; hadd szóljak most már a busirozásról vagy — mint az ujabb kor nevezi — cserkészetről, a vadászat e háládatosabb neméről is, midőn t. i. már nem a szalonkára bizzuk, hogy ő keressen fel minket, hanem arravaló vizslával mi keressük fel őt. e Es itt emlékeznem kell Istenben boldogúlt Z— y Gábor barátomról, ki fiatal korában a messze vidék leghíresebb vadásza s nekem e miatt vetélytársam volt. A nagy vadat menthetlenül s legszabályszerübb lövéssel ejté el ; fáczánra (akkoriban még nagyon ritka vadra) nem volt eset hogy hibázott volna ; ebédlője tömérdek vadásztrophaeával — pár huszonnégyes agancsai, furcsa özszarvakkal, kitömött siketfajdkakassal stb. volt díszítve; ágyába medve bőréről lépett; kitűnő fegyverei vadkan agyarakról függtek alá ; tarisznyája borz-, bundája farkas-, téli vadászöltözéke vidrabőrökből állott s e vadakat egytől egyig mind maga lőtte. Nimród barátom azonban a lőtt szalonkák számát soha sem birta annyira — sőt felére is alig — felvinni mint én s ezt egyenesen és kizárólag csak annak tulajdonitá , hogy nála rendesen kevesebb a szalonka, mint az én vidékemen. — Ennélfogva meghívtam őt a szalonkaidényre s ő csakugyan nem is restelt jó két napi járó földről hozzám puskástól vizslástól lerándulni. Vizslája—jól emlékszem még Wrench nevére is — gyönyörű egy állat volt ; szeméből ész és tüz nézett ki, mit minden mozdulata is elárult. Orra excellens, idomítása tökéletes —.szóval, barátom nem adta volna egy tót faluért. Bennem azonban rögtön gyanút költött Wrench tüzessége s csakugyan ki is tünt, hogy e kutya meszsze keres, mi pedig a szalonkabusírozásnál a leghátrányosabb dolog. De
