Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-20 / 8. szám

124 véltük nagy szarvú ellenségünk veszedelmes életének véget vetni ; mi megtörténvén, Jemmy lejött a fáról s párszor jól oldalba rúgta megdermedt ellenét, mondván: „No, nem akarnál még egy kicsit öklelkedni, te ördög? de most már az ördögé vagy, nem fogsz többé jó kedvedben a hegyeken vágtatni." — A szegény kanczát a vérvesztés nagyon elgyöngítette, de nem tehetvén ez úttal egyebet, a nyerget s kantárt róla levettük s a jó sorsra biztuk állapotát. Jemmy kantárát s nyergét tanyánkra vitte, mi pedig a gulya csapáján vadászatunkat folytatni indúltunk. (Vége köv.) Emlékirat az első Császárdíj feltételeinek tervezett változtatása ügyében. A pesti lovaregylet választmányának f. évi január 11-kén tartott ülésében felolvastatott azon javaslat, melly a birodalomban 1860-tól bezárólag, 1865-ig ujabb 6 évre megállapitott első Császárdíj feltételeinek akénti megváltoztatását terjeszté felsőbb határozat alá, hogy a birodalomba 2 éves kora előtt hozott ló 5 font, a birodalomban elletett ló pedig 7 font teherkönnyebbségben részesüljön, míg valamelly külföldi s 200 Guineát meghaladó díj nyerője 7 fonttal, két vagy több illy díj nyerője pedig 10 fonttal többet vigyen — s ezenkívül az első Császárdíj nyertese 6000 forintért ha mén s 2500-ért ha kancza — eladó legyen. E javaslat, a választmány hatáskörén túl fekvő természeténél fogva vitatás tárgya nem lehetett ugyan : azon kötelességérzetnél fogva azonban, mellyel a pesti lovaregylet magát a honi lótenyésztés előmozdító őréül tekinti, indítva érzé magát a választmány e részbeni nézeteinek következő összefoglalására. Mellőzve itt a versenyszabadság eszméjét, mellynek ellenese gyanánt tűnik fel a javaslat, midőn külföldi jelesebb lovak behozatalát nem zárja ki ugyan közvetlenül , de a terhek nagyobbitása s az eladási kényszer által majdnem lehetlenné teszi : — a választmány ezúttal csupán azt vette fontolóra, a tervezett változtatásnak minő következményei lehetnének honi verseny- és közvetve tenyésztési ügyeinkre? S e tekintetben legelőször is azon czélt tartotta szemelőtt a választmány, melly az államigazgatást még 1857 évben a Császárdíjak kitűzésére birta s melly nyilvánvalóan nem volt egyéb, mint hogy honi versenybarátainkat olly jeles vérű külföldi lovak hozatalára buzdítsa, mellyek magas árát a kitűzött nagy díj legalább részben fedezni igérje s mellyek aztán az országban maradva, a jó vér terjedésével a honi tenyésztés haladását eszközöljék. — A második czél a tenyésztők ösztönzése lehetett olly lovak kiállítására, mellyek a külföldről hozottakkal mérkőzhessenek. Hogy e kettős czél eléretett, bizonyítja egy részt ama jelesbb angol telivér mének és kanczák száma, mellyek az ezer arany nyeremény kecsegtetetése nélkül alig ha átlépték volna hazánk határát s mellyek közül a következőket nevezhetjük : Blemish , Ducrow, Vandal, Compromise, Baschi Bozuk, a kisbéri es. kir. ménesben olly kitűnő szolgálatokat tevő Amati s a szintén a birodalomban maradt St. Giles ; míg a kanczák közt Cyrene, Agitation, Queenstown, Red White and Blue, Peeress és mások említhetők. Mi más részt a beltenyésztési ösztönzés sikerét illeti : e tekintetben legyen elég azon lendületre mutatnunk, mellyet a hazai versenyek és tenyésztés ügye az utóbbi évek alatt vön.