Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-01-10 / 1. szám
9 Másnap november 5-kén, hasonlóképen sorshúzás útján, a fenn maradt hat agár között következő futásrend jött létre : 1 í ®\ R u^pnszky P ö r d i t s ) Cziczke ) Dory Zsigmond Cziczke ) 2 ] ^chmidegg Mazur ) Szöcske ( B. Splenyi Henrik Szöcske ) » ( B. Sple'nyi Ödön Lili ) r> ' a i Szluha Benedek В á r s о n y ^ ±5 ars on y Az agarászat azonban az egész éjen át ömlö és délfelé sem szűnni akaró zápor miatt, csak későn kezdetett meg; továbbá a sok esőzés által felette megpuhúlt talajon a sebes lovaglás majdnem lehetlenné válván, igen megnehezíté a bíráskodást. Mindezen hátráltató körülmények daczára, a verseny folyama kielégítő sikerrel haladt. — Úgy, hogy az e napon versenyzett 6 agár közül három leesvén, a fenn maradt Cziczke , Szöcske és Bársony közmegegyezés folytán egyszerre indúlt a díjfutásra. Az első futásnál az üldözött nyúl, mielőtt ítélni lehetett volna, az előszállási gyepen legelésző lovak közé menekült s a felriadt ménes között, melly az agarak futását teljesen megzavarta, keresztül szökvén és egy zsombékos vizárkon átiramodván, elveszett a kutyák szemei elől. Ugyanez alkalommal Szluha Benedek Bársony nevű agara a méneslovak közé keveredvén felrugatott, azonban olly szerencsésen, hogy rajta sem testi sértés, sem a fájdalomnak nevezetesebb jelei nem voltak észrevehetők. A második nyúl igen távol és oldalvást ugrott ; Cziczke és Bársony utána iramodtak, Szöcskét azonban a vezető legény nem bocsátván szabadon, e futásból ítélni nem lehetett. E kettős körülmény következtében lehangolt társaság, a már beállt alkonyat által is késztve hazatért s a döntő versenyt a következő napra halasztá. Harmadnapon november 6-kán két egymás után következő nyúlra mind a három agár olly egyformán sebes irammal és kitartó erővel futott, hogy a birák mindannyiszor új versenyben véltek döntőleg határozhatni. — Végre a harmadik futásnál ugyancsak sikerült ítéletüket megegyezöleg kimondani, melly szerint Dőry Zsigmond Cziczkéjét elejtvén, b. Splényi Henrik Szöcskéje't első, Szluha Benedek Bársonyát pedig második nyertesnek ismerték. Sz. Ö. Oroszlány-vadászatai m. (Chassaing önéletírása.) II. 1858. évi martius 30-ikán Uled-Abdi nevü igen termékeny aures-i hegységbe, melly mintegy 36 kilométrenyire fekszik Batnától délnek, Armentés barátommal vaddisznókra vadászni mentünk. Sátrunkat jó legelővel bíró fennsíkon ütöttük fel s itt nyerges állatainkat is erős czölöpökhez kötött köteleken kipányváztuk. Barátomé, Martin nevü erős szamár , az enyém pedig öszvér volt. Délután negyedfél órakor felkészültünk mindketten azon szándokkal, hogy vacsoránkra a közelben valamit lőjjünk. — A szamarat, melly nem levén a pányvához szokva nagyon nyugtalankodott, szabadon bocsátottuk, bízván benne, hogy az öszvér közeléből nem távozandik. Ezután elindúltunk mindjárt szándékunk kivitelére.
