Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-20 / 8. szám

116 legfőbb, türelemre tanított, melly tulajdon az új államtanok szerint felette szükséges, ha ki nem akar történeti névre felmagasztaltatni. A mondott idő alatt a fönnebbi akadály következtében csak tizenegy nap folyt le vadászattal; rendesen 20 hajtó, 3 kürtös peczér, 6 kopó és 22 közlövész vett részt, naponként három hajtást véve, többnyire közös és vágott, de ritkán őserdőkön; éjjeli tanyára egyszer mint máskor Görgénybe ereszkedve ; az idő az egész vadászat tartama alatt folytonosan derült és száraz, a talaj kemény volt. Az akadály daczára olly fényes eredményű volt e vadászat, hogy párját, Oroszország lakatlan sivatagait kivéve, világrészünk bérczein aligha találhatni; a rövid 11 nap alatt elejtetett rendre 23 medve, 4 farkas, 3 őz, 16 róka; ez utóbbi csak akkor volt lőhető, ha közeledett a hajtás s nagy vadra kilátás már nem lehetett, másként nagy mennyiség kerülhetett volna kézre. — Az őzet pedig a hiúz két év óta nagyon meggyéritette, főleg miután mult tavaszon kölykeit elszedték, boszuját az ártatlan özön tölté, a miben nagyobb mester a bősz farkasnál, mert ez nyilt rohammal igyekszik őt hatalmába keritni, de mi az őz gyorsasága miatt nagyon ritkán, legfölebb mély havon sikerül; ellenben a hiúz tekervényes csellel magas fák lombjai közül szökik az alatta csendesen legelő jámbor őzre s éles karmaival hátát egy vágással szétrepeszti ; azonban hajtó s kopó előtt, vészt sejdítve, élőfára veti magát s e köpenyforgatással , korunk e szégyenteljes, de hasznos fogásával, a hiúz is kisikamlik s kineveti a nehézkes medvét, melly nyíltan s egyenes vonalban keresi fel támadóját. Az elejtett medvék közül középidejü volt 13, bocs 7, teljesen kinőtt idősebb csak is 3, mi arra mutat, hogy az éltesek nagyon megapadtak s mostanában nem számithatni illy tömeges megjelenésökre ; annyival inkább , hogy ezúttal csak 6 darab menekült meg, azok közül is kettő gonoszúl meglyukgatott bundával. A 23 medve közül 11 egyes, a többi több lövésre terült el. — Atalában mindnyájan jól ki voltak hizva, kivéve a nagyféle vörös medvét, melly régi tapasztalat szerint mindig sovány, mindamellett hogy csak egy koszton van a többivel s figyelmes felbonczolás után gyomrában s epéjében semmi lényeges különbség se tapasztalható. Az azelőtti rendkívül hosszas szárazság miatt a medve legkedveltebb csemegéjétől , a nyers tengeri s haricskától megfosztatván, a görgényi erdőkön bővebben termett makk és áfonyában kei-esett kárpótlást. Különös , hogy e vad élelmi czikkeiben sajátságos napirendet tart. Junius, julius és augusztus hónapokban a legelő marhákat nagyon pusztitja. — Csak a múlt nyáron is a görgényi s szomszéd helységek határain számszerint 44 szarvasmarhát és 180 juhot tett pocsékká. Miután gyomrát hatalmasan megtömte , zsákmánya megmaradt részét valamelly mélyebb árokba vonczolja s ott gallyakkal, csutkókkal szépen befödi. Ha az éhség rájön, újra felbontja ; azonban ha megszagosodott, egyáltalában meg nem eszi a kujon : ott hagyja a kevésbé finnyás farkas vagy róka számára. — Septemberen kezdve többé reá se néz a marhára, pedig ugyanott legelnek akkor is s mindig köztük ténfereg. — Hogy a doktor urak mellyik osztálya szabta elibe e szoros diaetát : a tudomány még nem fedezte fel, miután azonban a szabad és nem-szabad korlátai közé szorított diaetán paragrafusszag érzik, ugy kell lenni, hogy a boldogemlékezetü civilizátoroknak még az erdők vadjaira is kiterjeszkedett figyelme adta ki a medvéknek ez étkezési rendszabályt ...