Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-10 / 7. szám

110 nagyon fel van izgatva. Talán már izzadási jelenségeket is látunk rajta — s ha az első indulás meghiusúl, százat lehet tenni tízre, hogy e ló nem nyer. S most egészen másféle ló érkezik, vágtatva ugyan, de nem saját jó kedvéből; fülei agyára lapúlnak, farkát csóválja, nem rosszaságból, mert különben jó indulatú volna, hanem mert lusta állat s ha valami csint kész elkövetni, az nem egyéb, mint hogy — ha az iram sebességét megúnja s nem vigyáznak reá — első alkalommal kitör. Lovarja lenn til a nyeregben kissé hátraszegett lábakkal, hogy a sarkantyút, ha kell, rögtön használhassa. Egyre szorítja, zavarja, rázza lovát, hogy erélyt öntsön belé. Ez folyvást a korlátokat nézi, mintha hézagot keresne, hol áttörhessen. Lovarja most fenyegeti s a kujon megérti a czélzást, mert futását egyenesen és jól végzi. — Megállításával nincs baj , mert a pillanatban, midőn lovarja felhagyott rázásával, iramja csendesült, sőt arra kell ügyelni, hogy nagyon is hirtelen ne álljon meg. Most visszafelé jő. Lomhán lép mintha restellné a forró napsugárt. Lovarja kénytelen még most is néha-néha megszorítani és megrázni, csak hogy lépést is menjen. Ollyan ló ez, mellyet némelly jockeyk nagyon jól tudnak lovagolni. A négy lovarnak négy különböző lovon imént leírt üléséből látható, hogy bár az ülés ugyanazon körülmények közt hasonló lehet egymáshoz, de viszont a körülményekhez képest ennek változnia kell; minélfogva, a ki jó lovas óhajt lenni, annak okvetlen különböző lovakon kell magát gyakorolni, hogy megtanúlja, mit kell különböző lovakon tennie. (Folytatjuk.) Harry Híeorer után. Az 1862-dik év tavaszának szalonka idényére vonatkozó jóslat. Több esztendeje tapasztalom a mi vidékünkön : hogy a tavasz sehogy sem akar jó szalonka idénnyel beköszönteni. Evek óta ugyanazon időjárás boszantja a gazdát és a vadászt.—Január végével vagy február közepén kora meleg napok állanak be , az ember aprilisbe képzeli magát — de keserves aztán e rövid farsangnak hosszú böjtje ; melly vajmi ritkán marad el ! söt, biztosan lehet marcziusban második télre számítani — legalább is szeles, száraz, és hideg időjárásra ; melly néha april végéig sem tágit. Miután tudjuk : hogy a szalonka meleg és esős idöjái'ást kedvel, nem csodálkozhatunk— csak bosszankodhatunk—azon, ha évek óta egyenkint igen, de tömegesen soha sem jelent meg vidékünkön. Marczius elején szeret beköszönteni minálunk a szalonka ; de a száraz hideg visszariasztja déliehben fekvő vidékre s a midőn onnan felkerekedik : hogy éjszaknak vagy a magas hegyek felé folytassa utazását, annyit késett már : hogy fél a meleg napoktól s így nem turkálhatja hosszasan csőrével erdeink talaját, hanem legfelebb megpihen egy éjjel s a jövő esthomály beálltával ismét útnak indúl. De ha a tél kemény volt s hosszan tartott, aklíbr marczius eleje rendesen lanyha idővel, néha esővel köszön be; s ez esetben többnyire állandó az időjárása és a szalonka maradása. Miután tehát nemcsak a tél lefolyása, de a harmad napja beállott csendes és