Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-03-10 / 7. szám

104 Valódi vadászatunk csak akkor kezdődött, mikor megszökött marháinkat a hegyekből már mind előkerítettük volt. — Harczra csupán a vadbikák ellen keltünk. A környékről két ifjú legény csatlakozott hozzám ; mindegyikük jó lóval s egyegy Colt-féle revolverrel volt ellátva. Szerecsenem málhalovunkat vezette, melly re sátrunk, köpenyeink s nagy mennyiségű élelmünk volt rakva. Ez utóbbi sardinákból, két nagy d a m pier bői, thea-, czukor-, egy üveg égettbor- s pár barna kenyérből állott. Húst, azon reményben hogy ezzel majd revolvereink bőségesen ellátnak , nem vittünk magunkkal. A legelső kedvező helyen, hol vizet s lovaink számára legelőt is találtunk, felütöttük táborunkat. Jemmy (a szerecsen) kifeszítette a sátort, melly alá gallyakat raktunk hogy a nedves földet elfedjék s egyátalán olly kényelmessé tettük helyzetünket, a mint az illyes körülmények közt lehetséges. Nem messze tanyánktól sürü sziklacsoport emelkedett, mellynek hasadékai közt s kisebb nagyobb üregeiben számtalan v a 11 a b i lakott. Ez állat külseje sokban hasonlít a kangurué hoz, színe szép tiszta barna, nyaka s melle hamvas, farka azonban a kanguruétól annyiban különbözik, hogy vége nem olly boglyas és bozontos. A vallabi leírhatlan könnyűséggel szökik egy szikláról, egy meredélyről a másikra s farka, mellyet ő is a känguru módjára súlyegyenlítő gyanánt használ, csak egykét ujjnyi sziklapárkányon is biztossá teszi menetét. Jèmmy, ki mindig járt kelt vadak után kémkedni, egyszer csak azon hírrel jött, hogy nagyon sok „valaur guandu" ül előttünk, menjünk hamar fegyvereinkkel s lőjünk belőlük vacsorára. Mire oda értünk, a vallabik ugyan már mind visszahúzódtak volt váraikba, de miután darab ideig kerestünk, egy kétnyílású sziklahasadékban nagy, kövér vallabit fedeztünk fel, melly úgy látszott mintha egész nyúgalommal előtte szokatlan megjelenésünk felett okoskodnék. Társaim egyike a hasadék túlsó nyílására állott, hogy majd a kezében levő husánggal agyonveri ha arra talál menekülni ; de sehogy sem volt arra bírható, hogy menedékét odahagyja, a miért is nem maradt egyéb hátra, mint puskával vetni véget életének. Fiatal asszonyka volt ő kelme, (a gyarmatbeliek itt minden nőstény állatot akár fiatal, akár vén legyen „aszszonynak", minden hímet „férfinak" neveznek) zacskójában egy kölyke volt, melly erősen tölgye bimbajába csimpeszkedett. Jemmy azonnal megfosztotta irhájától, kizsigerelte s a tiiz fölött forgatta fanyársán. Ha véletlenül valami fényképész lett volna jelen készletével, úgy kis táborunk gyönyörű vadászati képet nyújtott volna neki. A sátor, a nagy tábori tüz, nem meszsze ettől száradásra kifektetett nyergeink s lótakaróink, az ágakra aggatott ostorok s kantárok, az előbbiek az ágakon lobálódva a szélben, hosszú barna kígyókhoz hasonlítottak ; a sátorfára akasztott puska, a bokrokhoz támasztott revolverek viaszos tokjaikban, a torzomborz elvadúlt arczú vadászok — mindez érdekes változatosságot adott volna a képnek. Társaim bennszülöttek voltak (vagyis a gyarmatokban lakó fehér szülőkgyer4