Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-10 / 1. szám

7 dező közszellem ébresztése és táplálása volt : mégis azt hiszem nem lesz egészen érdektelen a sport kedvelőinek, ha a boly-bunyai vadászatokról ismei-tetésül néhány szót elmondok. A boly-bunyai erdőség hg Eszterházy tulajdona, mellyben a vadászati jogot ezen társulat két évig mérsékelt haszonbér mellett élvezte, szem előtt tartva mindenkor a vadászat törvényeit. Terjedelme ezen erdőségnek mintegy 20—22 ezer hold, fekvése inkább hegyes, de a hegyekaljában kigyódzó völgyecskék olly dús növényzettel és üde forrásokkal birnak, hogy bármilly nemes vad is örömmel választja tanyájáúl. Minthogy ezen vaddús erdőség leginkább őzekkel bővelkedik, tehát a boly-bunyai vadásztársulat főtörekvése is csak az őzvadászatokra irányult. Minden évben hét nyolcz vadászat tartatott, miről a társulat elnöke a tagokat már előre értesítvén , egyszersmind vendégszerető házához meghívta, melly egyúttal többnyire kiindulási pontúi is szolgált. Másnap a kedélyes vadászcsapat a piruló hajnalt már többnyire a vadregényes erdőségben üdvözölte s valóban elragadó látvány volt a természetben gyönyörködőre nézve, mint szűrődött át a százados cser és tölgyek dús lombozatán a nap aranyfényű sugára. Ritkán végződött vadászat kielégítő eredmény nélkül ; mert dicséretére legyen mondva a társulatnak, kopófalkája olly kitűnő volt, hogy az eredményt majdnem mindig biztosította. Illy irányban folytak ezen társulat működései két éven át, míg végre a bérlet megszűntével a political helyzet is megváltozván, a vadásztársulat is feloszlott. Kár, hogy ezen erdőségben a fâïkasok már annyira e 1 szapoTodtak,, 1 mgy gyakran , midőn a vadász őzet vár a hajtásban, akkor is farkas tör elő, minek természetesen nagyon káros befolyása van a nemes vadak tenyészésére. Még most is emlékszem egy illy érdekes vadászati esetre. Zordon téli nap volt, a levelek már rég elhagyták a lombot, mellyről tenyészetüket nyerték s szerteszét kóvályogtak, nyugalmukból időnként felverve a rengetegbe lopódzó szellő által ; a rideg csendet csak néha szakitá meg egyes távoli ebcsaholás, míg.végre nem igen távol a vadászok állásától irtóztató vonitást s ebugatást lehetett hallani, mire a legközelebb álló vadász tüstént azon irányban törtetett a vágásba , a honnan e szokatlan zaj keletkezett ; de ki írhatná le a vadász meglepetését, midőn látja, hogy egy roppant ordas farkas az egész kopófalka által megtámadtatva védi magát, és pedig annyi bátorsággal, hogy a támadók nem voltak képesek még csak helyéből is kimozditni mindaddig, míg az elébbre törtető vadász zörejére egy ügyes ugrással magát ezen kellemetlen helyzetből ki nem szabadította, látván, hogy itt csak iramlással mentheti meg bőrét. A vadászfegyvere eldördült, de minden siker nélkül, mert a közte és a farkas közt lévő cserjés a lövés erejét felfogta. — A kopók még sokáig üldözték a megriasztott vadat, míg végre kimerülten és többnyire sebesülten visszatértek. Ezen vadászesemény megemlítését csak azért tartottam érdekesnek ; minthogy