Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-30 / 18. szám

289 Varjuk s más orvmadarak ellen valamelly szabad síkon, vagy akár kis dombon is, 6 négyszögű láb területű, 7 láb magas kunyhót úgy állítunk a földbe, hogy csak l'/ 2 lábnyira álljon abból ki, tetejét pedig gyeppel fedetjük be. A bemenethez kes­keny lépcső vezet s a tető alatt vannak a lőrések alkalmazva. A fedél közepén kis nyilás van s e nyíláson pózna van kinyújtva, felül keresztfával, mellyre egy füles baglyot lánczolunk. A kunyhótól 20—30 lépésnyire állanak azon ágakkal ellátott póznák, mellyek arra szolgálnak, bogy a varjúk rájuk telepedhessenek. Hogy az orvmadai-akat oda csaljuk, jókor reggel eleven vagy akár kitömött füles bagolyt állí­tunk az említett keresztfára, magunk pedig a kunyhóba húzódunk. Élő bagoly ugyan czélszerübb, de szükség esetében a kitömött is megteszi, mellyet időnkint a pózná­val mozgatunk, emelünk stb. hogy az orvmadarakat magához csalja. Illyen kunyhóból sok, a vadászatra ártalmas orvmadarat ki lehet irtani s azért ezek leginkább fáczánosok közelében czélszerüek. Farkasokat leginkább valamelly sűrűség közepén levő vígályosra szokták csa­lozni, melly vigályos közelében, a többinél magasabb fára sötét-hamúszínüre festett deszkákból készült kis kunyhó helyeztetik, úgy hogy benne egy vadász elférvén, a csaldögöt éjjel is láthassa. Ha azután e vadász észreveszi, hogy farkasok jöttek a dögre : akkor a másik, a földön vagy az alatt levő, nagyobb s több vadászt rejtő kunyhóba szóló csengetyüt vékony sodrony segítségével meghúzza, melly jelre e va­dászok készen tartott posztószélekkel a sűrűséget két oldalról egyszerre, a lehető leggyorsabban bekerítik. E bekerítés igen gyorsan történhetik, lia azon villaidomú pálczák, mellyek a posztót tartják, már eleve letüzettek. A mint pedig az egész tél­be van foglalva, a hajtók a posztó körül szétoszolnak s az egész éjen át ott tartózkod­nak , vagy legalább míg a farkasok, mellyek az illyen kerítéstől félvén, ki nem tör­nek , a sűrűségben meghúzódtak. Ezután néhány vadász a kerített tért elfoglalja, egy hajtó pedig a farkasokat felzavarja s eléjók hajtja. E dúvadak — főleg ha a posztószélek úgy vannak feszítve, hogy azokat megpillantják mielőtt még egészen közelökbe jutnának — igen sokáig megmaradnak az illyen körben , a miért is e tapasztalást tekintetbe véve, a támpál­czákat már eleve ki kell dugni s héjukat rajtuk hagyni, nehogy a körben kullogó far­kasban gyanút, bizalmatlanságot ébreszszenek. Nem különben a leskunyhónak is el­fedve s úgy felállítva kell lennie, hogy azt a farkasok , a csaldögre jővén, észre ne vegyék. — Poroszhonban s Lithvániában e módon számtalan farkast ejtenek el. Vegyesek. — A Hainpton-Coiirti lóárverés. A hampton-courti kir. ménesből évenként eladatnak az egy éves csikók s miután ezek olly hírneves ménektől, minők Orlando, Stockwell, West Australian, The Cure, Fallow Buck, Gemma di Vergy, Newmin­ster és Voltigeur — származnak: az árverésre mindig nagy számmal jelennek meg vevők. Az idén is tele volt a ménesudvar s az áruba bocsátott huszonöt yearling kö­zül néhány hallatlan árra emelkedett. Lord Stamford hármat vett: egy vil. pej mént, ap. The Cure, any. Equation, ára 1000 guinea; egy sőt. pej mént, ap. Newminster

Next

/
Oldalképek
Tartalom