Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-30 / 12. szám

187 S úgy látszik ez oka annak, miért jött a lőfegyver Németországban a vadászatnál olly későn használatba s miért találjuk annak csak nyomát is alig a régiebb vadászkönyvekben, annyival inkább, mert a vadászoknak csak a vadastérek körüli eljárás, hajtás stb. volt meghagyva, míg csupán különös parancsra vala szabad vadászniok s vadat elejteniök. Az sem valószínűtlen azonban, hogy a lőfegyver használata, könnyen kitalálható okokból, felsőbb helyekről lön eltiltva s így a vadászok, ha a vezeték-ebek s vadastér körüli foglalatosságaik engedék, az alsóbb vadászatot gyakorlák, kelepczékkel, hálókkal, hurkokkal stb., mellyeknek készítése s alkalmazása ez által igen nagy tökélyre vitetett, annyira, hogy T. C. Aidinger „Kurzer und einfältiger Beriebt vom Vogelstellen" (Cassel 1653.) czímü munkája valamint) „Adelicher Zeitvertreib, oder neu erfundene Jagdergötzungen" mellynek szerzője nem tudatik, a vadászatnak csak ezen nemeiről értekeznek. Ezen időszaknak már sokkal termékenyebb vadászirodalmából figyelemre méltók még : „Jägerkunst und Waidgeschrei" (szerzője?) Nürnberg 1610. s „Adeliche Waidwerke" mellynek szerzője szintén ismeretlen. (Folytatása következik.) Lótenyésztőket érdeklő némelly jegyzetek. Olvasóim között nem kétlem kevesen fognak találkozni, kik e lótenyésztés körüli különben is nem új észrevételeket, illetőleg szabályokat ne tudnák, de tapasztalásból mondhatom, hogy sokan főkép hanyagságból e szabályok ellen nem egyszer vétenek, miért is nem tartom feleslegesnek a lótenyésztés körüli teendőket habár csak fövonásokban is megérinteni. Honunkban a lótenyésztésre, kivéve a magas vérű lovakat, kellő figyelem alig fordíttatik s igen sok lótenyésztő a kanczák és mének megválasztását mellékes, míg az ellett csikók számát fődolognak tartja ; pedig kissé szigorúbb s szakértőbb eljárással , mind önmagának többet használna , a mennyiben kifogástalan nevelt csikaiból több jövedelmet látna, mind pedig a közügynek is több hasznot bajtana, szaporítván az annyira ritka jó vadász- vagy hámos lovakat. Megjegyzéseimet csak átalános térre szorítom. — Főelvül fogadjuk el azon kétségtelen igazságot, hogy „hasonló csak hasonlót eredményez" — E szerint az ivadék szüleinek sajátságait vagy azoknak vegyületét öröklendi. Ezen alapelvet a lovak betegségére alkalmazva, biztosok lehetünk arról, hogy az ivadék, szüleitől a netaláni betegséget magát, vagy legalább ahoz való hajlamot okvetlen öröklendi, söt a szülék elcsigázása, vagy kemény munkája is hagy az ivadékon nyomot. Számtalan példából tudhatjuk, hogy a vakság, sipitás, keh, pók, nyúltetem, kapta: mint öröklött hibák az ivadékra szintén átmennek. Itt helyén látom megjegyezni, hogy ezen felszámlált hibák ha nem is mindjárt az első ivadékon, de a következőben fognak előtűnhetni. — Nem eléggé ajánlható