Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-28 / 6. szám

89 nyabb, itt ott posványos s vadvizes cserjéktől vétetik körül, a megyében leghíresebb erdei szalonkavadászatok esnek. Úgy látszik, hogy a Sajó völgyén s a Bikk allján kora tavasszal fölhúzodó ezen vándorcsapatok mind a szendrői és szalonnai hegyvidék eme délnek fekvő s vadvizes lápáin s az apróbb cseretek verő oldalán gyülekeznek, mielőtt a határos tornai magasabb bérczekre s a gömöri meg szepesi havasok alá nyaralni elmennének. A vidéknek egyéb vadálladéka hasonlít a többiéhez, csakhogy a kisebb dúvadak, különösen a róka nagyon is örömest tartozkodik e sok rejtet és födözetet nyújtó területen s e miatt — aztán mert a vadonyok legnagyobb része épen semmi tilalom alatt sincs, a nyúl és fogolyvadászat nem mindenütt kielégítő. — Múlt év tavaszán a szendrőládi erdőből öt farkasdot s több ízben farkast is hoztak, annak bizonyságául, hogy nagyobb dúvadak is állandóul tanyáznak itt. Végre a kies erdők széleiben s szük hegytorkolatok közt kanyargó Felső-Boldva itt ott kellemes halászattal s vidrafogással is kínálkozik. Es a mezei sport változatossága, a tájnak kiváló szépsége, leginkább pedig az itteni úrvadászok magyar vendégszeretete, kik közül többen jó falka kopókat tartanak, mindig kedves időtöltést szerez az e vidéket távolabbról is örömest látogató vadászatkedvelőknek. Szendrőládnál lévén, lehetetlen szó nélkül hagynom a rendkívül szép kilátást^ mi az Edelényböl ide vezető hegyi út legmagasb pontjáról nyílik. Dél felé fordúlva, jobbról az egész Bikknek festői panorámáját látjuk előttünk s ha a távolban kéklő hegyormokon s ezek tövében elszórt számos helységeken végig jártattuk szemeinket, tekintetünk a legszélső jobb oldalon egy szük nyíláson akad meg, melly a Sajónak Putnok alatt Borsodba kanyarodását jelöli. Balról, az abauji Cserehát nagyobb tömegéből egy alacsonyabb s a láthatárra mindinkább halkabban alászálló hegyvonal egy tágasabb s hovatovább elláthatlan síkot szegélyez, mellynek közepén a Boldva és Sajó ószerü, még a Husziták idejéből fenmaradt egyházak- s ezek körül csoportosuló helységek-, sürü facsoportok közt és dús vetések és kaszálók mozaikszerű téréin, szeszélyes kanyarúlatokban tévelyegnek. A Boldva különösen, mintha csak a Tiszától tanulta volna, kétszer is visszatér ugyanazon síkra, minek a gazda meg a vadász nem örül ugyan, de mi a felülről nézett tájnak rendkívüli élénkséget kölcsönöz. Ezen nagyszerű tájképnek kies domboktól bekerített előterén a Boldva által körülfolyt kis félszigeten majdnem lábunk előtt emelkedik azon meredek s már magában is várhoz hasonlító kőtorlat, mellyen hajdan Bors vezér Árpád parancsára várat épitett, melly történelmünk első századaiban, sőt azután is többször a megye székhelye volt s melly től nemcsak a várhegy alatt helyt foglalt kis helység, de az egész megye kapta nevét. Arczot fordítva a szendrői-, torna- és gömörmegyei folyton emelkedő bérczvonalak hullámai fölött az éjszaki összes Kárpátokat látjuk egy roppant tömegben s a többi hegyekhez képest valóban óriási mérvű csoportokban magaslani. Meglepőbb látványt ^Щ'képzelhetünk, mint midőn az egész láthatáron 30 mértföldnyi távolságról is illy fennen uralgó bérezek örök havát látjuk a kékszürke mesés árnyak élén csillámlani, vagy midőn az égig nyúló csodálatos torlatok legmerészebb csúcsai, a fölkelő vagy leszálló nap .sugaraitól megannyi gyémántboglár gyanánt fénylenek. Midőn a távolról egy koronához hasonlító Kárpátokat egy tavaszi tiszta szép nap reggelén a föld fölött