Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-10 / 1. szám

6 Diósgyőrött székelő főerdészeti hivatal által igazgattatik. Mindezen szép hegyek és erdők hajdan a remete Sz. Pálról nevezett szerzet birtokában voltak ; az alatt míg a Bikknek legszélsőbb pontjain a cserépi, sályi, leányvári, dédesi, mályinkási, vadnai, galgóczi és gerennai szomszéd váracsokból, mellyek most már mind romokban hevernek, a Komoróczyféle rabló kalandorok *) egész hada vad erőszakkal dőzsölt az alávetett síkokon s időnként a Sajó völgyén, vagy a pest-kassai útvonalon sürgő utasokat fosztogatá, vagy egy-egy bősz párt véres küzdelmeit indúlt támogatni : a szelídebb erkölcsű Pálosok, nem épen mindig foglalkozhatván szent dolgokkal, a Bikknek legbelsejébe az úgynevezett Szent-Lélekre vonúltak, s e felséges erdei magány idylli rejtekeiben csöndességben s nyugalomban engedték magukat át a henyeélet élveinek. II. József végre elüzé őket ez erdei eldorádóból s most ott állanak a szentléleki zárda romjai, a felséges gyümölcsös, halastó és malomgát maradványaival elhagyottan s a gyönyörű erdőkből bekerített fensíkon , hol annyi századokon át víg barátok bordala fölváltva hangzott a vecsernye karénekével s hová hajdan annyi ájtatos búcsújáró nép özönlött : most néhány óriási szomorú nyirfa suttogja az idők s minden emberi müvek múlandóságát. A Bikknek másik fele, a Szászkóburg herczeg, szathmári püspök, egri érsek és papnövelde, gr. Keglevich s több jelentékeny közbirtokosság nagyobbszerü birtokaihoz tartozik s a cserépi, zsérczi, tárkányi, monosbéli, szilvási, dédesi és számtalan kisebb erdörészre oszlik föl. Ezen a magányosok kezén levő erdőrészek általában jó felügyeletnek s némellyek sokkal jobb vadállománynak örvendenek, mint minővel a sokkal kedvezőbb mezőnyü diósgyőri korona uradalom erdőkörei dicsekedhetnek. (Folyt, következik.) Egy p á I y a i г a t a múlt évben kitűzve volt következő kérdésre : Miképen lehetne Magyarországban a lótenyésztést , tekintettel a rendelkezésre álló pénzsegélyekre, mellyek értékpapírokban, mintegy 250000 ft о. é. névszerinti összegre s évenkénti körülbelül 12 000 ft kamat jövedelemre rúgnak, legtartósabban s legezélszerübb módon előmozdítani és emelni?? Ha végig tekintünk a miveltebb nemzetek sorain, fájdalommal bár de el kell ismernünk , hogy sehol nem sülyedt annyira a lótenyésztés , illetőleg a lófaj, mint hazánkban. Majd minden ország bír egy vagy más, kitűnőbb tulajdonairól ismert lófajjal, csak hazánk nem ; a lótenyésztés s nemesítés érdekében írt könyvek tesznek ugyan egy magyar lófajról is említést, de fájdalom, magunk tudjuk legjobban, hogy ez már alig, vagy talán épen nem létezik. — A régi jó időkben pedig honunk is bírt egy saját lófajjal, melly habár nem mérkőzhetett is a külföld magas vagy telivér lovaival , de mint keleti faj, szívósságáról s tüzéről, mit késő vénkorig megtartott, ismeretes volt s rendeltetésének mint könnyű huszárparipa és dolgozó ló egyiránt kitűnően megfelelt. Hibás véleményük volt némellyeknek az, hogy a vasútak megszaporodván, a lovakat nagy részben nélkülözhetjük. — Ellenkezőleg mit kell tapasztalnunk ? hála *) Lásd b. Jósika Miklós. „A. csehek Magyarországon" czimü jelis regényét.