Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-02-20 / 5. szám

73 mellyaZ orrára irányzott erős ütéstől azonnal életjel nélkül elterült. Egyébként kitűnő tisztasága, mindamellett, bogy hosszú veres bolhák egész serege özönlött a hájtól szinte izzó, lágy tapintatu sörtéje alatt, valóban meglepő. Két nap múlva az első helyről is megkerült a sokáig kibújni nem akart borz, azonban sokkal vénebb s nem olly kövér vala mint az előbbi. *) Ezen kirándulásaim közben, mik nekem igen kellemes szórakozást nyújtottak, hitelesen értesültem arról, hogy a Bikknek ezen vidékén évenként 10—15 borzot fognak, azonkívül csendesen néhány vadmacska és nyest is kerül a tőrbe s ez mindenesetre hasznosabb, mint a külömben ártatlan borzok fogdosása, mellyek azon kevés esetet kivéve, midőn a szőlőkbe valamivel korábban járnak a gazdánál szüretelni, épen semmi kárt nem tesznek. Még mielőtt a Bikknek gyönyörű erdeitől végkép elbúcsúznánk, tegyünk még egy kis kirándulást a hámori tóhoz, melly kétségkívül hazánk legfestöibb pontjainak egyike. — Ez nemcsak a miskolcziaknak s úgyszólván az egész megyei közönségnek legkedvesebb mulatóhelye, hová az ifjú szerelmes kedvesét, a családapa gyermekeit, a jó barát kedves vendégét vezetni szokta, hogy a felséges hegyvidék körében néhány kellemetes órát töltsön ; ide nemcsak a honfoglaláskor már fenállott s az óta több özvegy királynőink által lakott Diósgyőr királyi vár romjai hivnak bennünket, melly ezenkívül Hunyadi Mátyásnak is kedvencz vadásztanyája volt: itt még a sportnak egy neme vár ránk, melly változatosságánál fogva is új éldelettel kínálkozik. — Ezapisztrángfogás és rákászat. — Egy felöl a Garadna más felől pedig a Szinyva kis patakok a Hámor fölötti hegytorkolatnál összejővén, egy közös mederbe öntik vizeiket. — Ezen meder a múlt század második felében egy erős kögát által rekeszteték el a végre, hogy a hámori és diósgyőri völgyben létező számos vasöntő, pergelő, és kovácsmiihelyekbe, deszka és papírgyárakba szükséges viz, mint géphajtó erő, száraz^idöben is elegendő készletben tartassék. — Ezen mürekeszték által létesült tehát a hámori tó, melly mérnöki számítás szerint huszonnégy millió akó vizet fogad be, mellyet minden oldalról meredek hegy erdők vesznek 4 körül s melly nek smaragd szinü tükrében a legfestöibb facsoportok lecsüngő gallyai fördenek. Illy szép s a két hegy közé hosszan benyúló tavat csak Ischl, Gmunden, vagy Helvetia óriási bérczei közt kereshetünk. — Benne tömérdek, szinte kar vastagságnyi pisztráng, a sziklapartok gyökszálas odúiban pedig jó izü kövi-rák tartózkodik. A halnak ezen legkeresettebb neme azonban benn a mély tóban védve van az emberek minden zaklatásától , hacsak hébekorban midőn a gáton valamit igazítani kell, a tó vize le nem csapoltatik s ekkor puttony számra jut belőle mindenkinek a ki hozzá férhet. *) Valamennyi vadászkönyben a borz hátából kivágott szeletek , mik a háj alatt a hátgerinczet födik, a legjobb izü sült gyanánt lévén földicsérve : merő kíváncsiságból, miután épen ollv nagy módom volt benne, meg akartam e sültet Ízlelni. A kisérlet azonban nem sikerült. — Bőr%«k lerántása , mi a sok bőrhöz tapadó háj miatt igen nehezen ment, les'kevésbbé sem vala undorító , és legkisebb szaga nem volt a rendkivül tiszta állatnak. A gyönyörű fehér hús szeletek azonban szokásos vadlébe tétetvén, két napi áztatás után olly vadszagot kaptak, hogy belőlök egy falatot sem mertem enni. Ha tehát a borz sültje jó , úgy az csak frisében elkészítve lehet az s rendkivüli zsirossága miatt fél napnál tovább nem tartható.