Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-30 / 36. szám

577 „Az Auckland szigetek felé, Sarah's Bosomba hajózó Alexander fedélzetén ; semmi baj. J. C. kapitány. Aztán jött a szélességi fok s a kelet feljegyzése. „Tudtam hogy a dolog érdekelni fog, mondá a kapitány ; ez bátyámtól jő Charlie! három napon át kapsz kettős adagot." „Köszönöm kapitány !" Szegény ficzkó ! jutalmának csak harmadát élvezhette. A levél, mint a kapitány nevezé , ezelőtt két hónappal kelt, körülbelől háromszáz mértföldnyire a helytől, hol a véletlen kezünkhez juttatá. Vadászatunk eredménye tizenegy albatros lön ; hihető azonban , hogy néhány úszva, néhány pedig szemünk elől veszett el. A hajóra visszatéret, a történtek elmondása azonnal közbeszéd tárgya lön s többé kevésbé hiteles események regélésére adott alkalmat. A matrózok azonnal az albatrosok szétszedéséhez láttak; tollaikat a kapitány számára szedték ki; lábaikat levagdalták, hogy majd az ujjakat összekötő úszhártyából dohányzacskókat — a bosszú szárnycsontokból pedig pipaszárakat készítsenek. Én részemről az admirált megmentettem a feldarabolástól olly szándékkal, liogy kitömetem a gyönyörű példányt, melly szárnya egyik végétől a másikig 15 láb 3 ujj hosszú volt ; azonban nem érhettem czélt, mert a bőre alól kiszivárgó olajszerű zsiradék egész tollazatát elmocskolta. E nap estéjén a reggeli szép idő elborult s délnyugati erős szél kezdé a lmllámokat felzaklatni. — Viharra készülheténk ; a kapitány mindenkit helyére parancsolt ; Charlie macska gyanánt kúszott fel az árboczkosárba, — a dolog gyorsan ment, a vitorlák dohogtak, az árboczok csikorogtak, midőn egyszerre sikoltás hangzott a magasból , aztán mindenfelöl a kiáltás : ember van a tengerben ! feltekinték az árboczkosárra, Charlie nem volt helyén. Perez múlva öt matróz egy halászcsolnak evezőit törésig feszíté ; a mentők egy fekete pont felé tartanak, melly a hullámokon időközönként látható. Ezenkívül kalauz gyanánt egy csapat albatros kering a pont körül. Minden jót remélünk ; Charlie olly jó úszó ! Azonban, nagy megdöbbenésünkre, a jobban kivehető tárgynak nincs emberi alakja, inkább valamelly nagy felfútt hólyaglioz hasonlít az; már-már látjuk mint csapnak le reá tátott csórral a marczangoló madarak ; ráismerünk a szerencsétlen Charlie olajos vászon zubbonyára ; feje a hullámok közé merült ; kétségkívül elájult. Csak előre ! néhány ölnyire vagyunk még tőle Kárhozat ! minden eltűnt az albatrosok feltépték a vízhatlan zubbonyt, melly a nyak és öv közt felfújódva, az öntudatlan Cliarliet egy ideig a víz színén tartotta. Már ott vagyunk, hol elmerülni láttuk ; semmi semmi nyoma, csak a tenger zúg körülünk, csak az albatrosok kóvályognak fölöttünk Nekem kivált, reggeli vállalata tanújának, minden perczben úgy tetszett, mintha a megtörő hullámból emelkednék ki feje s lia csolnakunk a hullámcsapástól megrendült , azt hittem hogy karjaival kapaszkodik fel ; de semmi, semmi. Mindaddig kerestük hasztalanúl, míg a hajóról vett jel visszatérésre nem intett. Szegény Charlie ! életednek az albatrosok ostoba mohósága vetett véget. Még ugyanazon este térképemen a helyet, hol e szomorú epizód történt, kis kereszttel jelöltem meg. Három hóval később Sarali's-Bosom öblében, az Auckland szigeteknél vetettünk horgonyt, hol kapitányunk — testvérével, az Alexander amerikai hajó kapitányával találkozott. (Henry Gaillard után.) *