Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-20 / 35. szám

"556 volt, hogy ha csakugyan elnyerhetem, rövid idö múlva összes károm meg lett volna térítve; de szerencsétlenségemre a nagyszerű hadi események, mellyek ép ez időben történtek vagy talán a tervek hibás kidolgozása az egész ügyet ismét háttérbe szorították s annak rendezésébe még mai napig sem fogtak. E késedelem által kényszerült tétlenségbe jutva, egész időmet vadászattal töltöttem : a vaddisznók, mellyeknek e vidék bővében van, első s legszámosabb áldozataim voltak. De ez csak előjátéka volt a nagyobbszerü vadászatoknak miket terveztem. Az ellenség, mellyet magamnak kiszemeltem, az oroszlán volt; ő rá tartogattam lövéseimet s nem is mulasztottam el egy alkalmat sem, hogy szokásaival s ősapájával megisrnerkedhessem. Mindig künn járván s éjjel-nappal a vidéken minden irányban barangolván, csakhamar kitanultam annak minden útját, minden pontját s nincs az a sűrűség, nincs az a hegy, nincs az a szoros, ha még olly meredek is, mellyet számtalanszor be ne jártam vagy nevét ne tudtam volna. A tájnak ezen előleges kiismerése igen nagy hasznomra vált, mert nemsokára megkezdvén elleneim komoly üldözését, ennek köszönhetém első diadalaimat. Elragadva első kísérleteim sikerétől, már csak az erdőkben s hegyek közt tudtam élni ; hol egy-egy csapa után jártam, hol valamelly bokor, fa vagy szikla mögé húztam meg magamat , lesvén az oroszlány közeledtét. — Szünet nélkül tudakolódtam az araboktól; ma az egyik, holnap a másik osztály lakóit kérdeztem ki; majd meg a hegyeket barangoltam be, hol gyakorta az oroszlányok távoli ordításaiból vagy az arabok kiabálásaiból tudtam ki, ha keresett vadam más vidékre tért. Ha a nyájak siránkozó vagy ijedt zajongása hallszott : azonnal ott termettem a vérengzés színhelyén s a cserbenhagyott áldozatokból kiválasztottam azokat, mellyek csaléteknek legjobbak lehetnének azon esetre, ha a hegység dúló zsarnoka ismét megjelenne. Számtalan éjet töltöttem lesen, néha hatot-hetet egymásután s mégis eredmény nélkül tértem fáradtan haza. De jöttek azután a diadalok napjai s minden baj el volt feledve. Annyira megkedveltem e fáradalmas és kalandos élet ingerét, hogy alig tértem ez egész idö alatt lakomba nyúgodni. S ha igen, azonnal ismét elcsaltak az arabok, kik nyomozóim voltak és soha el nem mulasztották nálam bejelenteni, ha valahol oroszlány mutatkozott. Most pedig, midőn a siker túlhaladta minden várakozásomat, midőn a veszélyes üldözések nálam szokássá, szükséggé váltak, mintegy feljogosítva érzem magamat arra, hogy tapasztalatimat felajánljam ama kezdő vadászoknak, kiknek kedvök volnaenehéz és bajos merényletekbe kapni, hol a testi erő s az ész királya szemközt állván, egyiknek mindig vesztével végződik a dolog, feljogosítva érzem magamat reményleni, hogy ha tanácsaimat követendik s szabályként tekintendik , ezek megóvják minden oktalanságtól s fáradozásaikat sikerre vezetik. Nem végezhetem soraimat mielőtt őszinte köszönetet ne mondjak azon barátimnak, kik, hogy irántami jó indulatukat tanúsítsák, némelly vadászataim részleteit közzé