Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-12-10 / 34. szám

544 _ részt a zabot is nagyon szűken mérték neki. Fiatal lovak közül tömérdek romlott el a nagy távolságra idomítás szigorúsága alatt s tudatlan orvoslás miatt. Öreg sportsmanektől hallottam ifjú koromban, hogy szerencsének tartották a versenyistállóban, ha a tavaszi és őszi előkészítések alkalmával nem hullottak el roszúl orvoslott lovak; s még jól emlékszem az időre, midőn a versenyistállókból ki volt zárva a friss levegő s még az ajtók alá sőt a kulcslyukba is szalmát dugdostak. — A lovak sipítókká váltak s igen sok vakúlt meg. A mai rendszer az, hogy az egy éveseket augustusban fogják istállóra, septemberben ülni kezdik, octoberben biztosan előre menni tanítják s december vége előtt minden meglehetős külsejüt kísérlet alá vetnek. A sokat igérö nagy egyévesek állapotának (condition ?) fejlesztését nem siettetik, mert attól tartanak, hogy ez a kicsi és izmos kanczákkal való kísérletekben hátrányukra válnék, mi aztán a következő évben nagy tévedésekre vezethetne s ezenkívül az időelőtti munka és erőltetés meg is ronthatná azokat. Végre még azt is ki kell tudni, mellyik érdemes az idomitási költségekre, mellyik nem. — E kísérletek czélja az, hogy a január elején letelő nevezési zárnapokon azon versenyekre lehessen bejelenteni a csikókat, mellyekre legalkalmatosabbak. Sokan nagy tévedést követnek el az által, hogy az egy éveseket nem vetik kísérlet alá s alkatok, jó külsejük és sokat igérő járásuk miatt nagy versenyekre nevezik — s midőn aztán a kísérletre kerül a dolog, az aranyálom enyészik s keserves bánatok fizetendők. A versenyistálló minden egyes lovának képességéről okvetlen bizonyosságot kell szerezni a tulajdonosnak — s ki ezt, mielőtt lovát a versenygyepre állítja, tenni elmulasztja : messze van a bölcsesség útjától. Az idomárok harmincz év előtt marczius elejétől october végéig naponként kétszer vitték ki gyakorlatra lovaikat; nyárközépen már napkeltekor künn voltak a harmatos talajon ; hét órakor munkájuk végezve s istállójuk zárva volt. — Délutáni öt vagy hat órakor, az idő hősége szerint, ismét kimentek s az istállókat szellőzték és hűsítették , mielőtt a lovak éjszakára visszakerültek volna. Mai nap az idomárok reggeli hat vagy hét órakor mennek ki s kilenczig vagy tízig — tehát a napnak igen forró részén végzik a gyakorlatot, az esti hűsben pedig ritkán vitetnek ki a lovak. Ez a természetes ésszel merőben ellenkezik. Az amerikai idomárok bölcsen a régi rendszerhez ragaszkodnak, viszont azonban meglepő azon szokásuk, hogy lovaikat edzés végett télközépen hét nyolcz órán át is gyakorolják s ezen eljárás — Mr Ten Broek lovainak futásából itélve, épen nem ártalmas nekik. A múlt télen a nevezett tulajdonos lovai közül az egyetlen Umpire nem végzett téli gyakorlatokat s ez volt egyetlen lova, melly nyáron aztán köhögött, valószínűleg mint az angol előítéletek áldozata. Angol istállókban ama régi dőre szokást követik, hogy a lovat huszonnégy óra alatt csak kétszer itatják : a gyakorlatról visszatérés után s éjjelre almozás előtt. Ha bármikor juthatnának vízhez , nem terhelnék meg gyomrukat a kitűzött időpontok alkalmával, léhlzésük nagy kárára. — Az okosabb amerikai idomár naponként nyolcz, kilencz s több izben is ad inni lovának kisebb mennyiségű vizet. Az amerikai továbbá az utólsó idomítás alatti lónak zabbal vegyített legjobb minőségű kuko-