Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-30 / 33. szám

530 _ Összevéve a mondottakat, elkeli ismerni, hogy gyorsaság, kitartás, bátorság és tanulékonyság tekintetében— ha t. i. jól bánnak vele — nincs az angol versenylóhoz vagy is a tiszta keleti exoticushoz fogható, mellynek ivadékága az arab sivatagon kétezer évre vihető fel s melly a nedves, ködös brit szigeteken alkat, erő és sebes iram dolgában felgyarapodott — azon elv alapján, hogy Fortes creantur fortibus et bonis. A többit megtette a jó legelő és az értelmes bánásmód. (Folyt.) A magyar erdőszeti Sápok érdekében. Reméltük, hogy valahára csakugyan létesül — hanem is egyelőre magyar erdészeti egyletünk, de legalább magyar erdőszeti lapunk; mert Wagner segéd tanár, és Divald erdő rendező urak önfeláldozásukkal s minden magánérdek nélkül akarták e lap szerkesztőségét elvállalni, sőt annak netán leendő jövedelmét is egy erdőszeti műszótár szerkesztésére fordítani. Reméltük, hogy illy vállalat nagy viszhangra talál magyarországi kisebb s nagyobb erdőbirtokosainknál, valamint az erdő- és gazdatiszti osztálynál is ; melly utóbbiakra gyakran az erdőkezelés is bízva van. Milly csalódás tehát, midőn a „Vadász- és Versenylap" 30-dik és „Vasárnapi Újság" 44-ik számában olvasnunk kellett, milly kevés részvéttel fogadtatott a hirdetés. Ugy bogy a vállalkozók az előfizetők csekély száma miatt kinyilatkoztatni kényszerültek , hogy a lapot egy hónappal később, vagy ha addig sem szaporodnék az aláírók száma, épen nem fogják kibocsátani ; mert a nyomdai költségek fedezve nincsenek. Bár mind a két említett lap t. szerkesztőségei melegen karolták fel az ügyet s nyomatékos szavakkal ajánlották erdőbirtokosaink pártolásába : még sem tartom fölöslegesnek szerény nézeteimet ez ügyben nyilvánítanom. —Mindenekelőtt kérnem kell a szerkesztésre vállalkozott urakat, ne mondjanak le a lap megindíthatásának minden reményéről, mert ba decemberig nem gyiil össze elegendő számú előfizető, gyűlhet jövő év január vagy april haváig s meg vagyok győződve, hogy minden eddigi aláíró türelemmel varan dj a a lap megindíthatási idejét. Minden kezdet nehéz s épen azért kitartás kivántatik. Ha meggondoljuk, bogy a német-magyar erdőszeti-egylet létesülhetett s titkárának 500 for. fizetést, a meddő német erdőszeti közlések szerkesztéseért ismét 500 for. s az erdészeti gyűlésekre való kirándulásokért az úti költségen kivül még 4 for. napi díjt fizethet, úgy hogy a titkári hivatal valóságos kereseti tárgy volt : — miért ne lehetne remény, hogy egy valóságos magyar erdőszeti lap megindítása, fenntartása s később maga az egylet is létesüljön? Ha gr. Königsegg ő méltósága a német-magyar erdőszeti egyletet fel nem karolja s mainapig annyi áldozatkészséggel az elnökletet meg nem tartja: akkor vagy sohasem létesül, vagy mindjárt kezdetben minden fenntarthatási reményről le kellett volna mondania; és hogy német-magyar egyletté vált, nem min magunkon s országnagyainkon múlt-e? Ha jobban mozgunk, hiszem, daczára az akkori német rendszernek, még is kivihető lett volna az, hogy tiszta magyar egyletté le-