Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-20 / 32. szám

515 _ átúszni törekedett a vizén, melly e helyütt % mértföldnyi széles volt. Épen ekkor egy — Sir Grevillehez készülő gentleman a tavon lefelé evedzett s figyelmét a lövések felgerjesztvén, az úszó szarvast meglátta. Azonnal üzéséhez fogott, de a csolnak csak két evedzős levén, nem kis bajba került utóiérni az úszót. A csolnak végre a a szarvas közelébe ért, de kötél nem lévén a hajóssal, a kikötő lánczot kisérlették meg agancsába akasztani, mi azonban nem sikerült s a szarvas visszafelé fordúlt. Ismét utóiéretvén, agancsát kézzel fogták meg s három embernek nagy erővel kellett tartania azt, mig leszúrták s csónakba emelték a tiz ágú jobb sorsra érdemes fővadat ; ha azonban a túlpartot eléri, nyomorú sinlődő halállal kellett volna elvesznie. Egy másik szarvas még gonoszabbul veszett el october első hetében Earl of Stamford vadászatán. Az earl több munkás embernek, kik épen glenmori vadászkastélyán dolgoztak, meghagyta, hajtanák a szarvasokat azon irányba, hol a vadászok állanak ; e munkások egyike John Grant egy erős szarvast látott sebesen s egyenesen feléje vágtatni ; ha megtartja futása irányát, veszve vagyok, gondola John s védelmi készületet tön a bőszült vad ellen ; e készület mindössze a kezében tartott dorong felemeléséből állott, mellyel a szarvas homlokára levágott úgy, hogy a vad két térdére bukott le s midőn felkelni igyekeznék, John ismétlé az adagot s a páratlan tízes pár perez múlva kiadta páráját. — Óvatossági rendszabály. Száz fegyver közöl, melly szétpattan, kilenczvenötnél e baleset a bal csövön történik. S miért? Hisz mind a két cső egvmódon Ot/ készül s mielőtt a fegyver áruba menne, ugyanazon kisérletet állja ki mind a kettő. A vadász is átalán mindig mindkét csövét tölti meg stb. De mégis kell okának lenni, hogy miért pattan szét sokkal többször a bal a jobbnál. — Ha a vadász foglalkozása után jár, mi történik akkor ? Vad ugrik fel ; a vadász rá lő, még pedig a jobb csővel. Ha lövése talált, megtölti újra a jobb csövet s tovább keres ; ha nem talált úgy a vad csakhamar túl van a lőtávolon s a vadász szintén újra tölt. Szóval, a bal cső olly tartalék, mellyet csak szükség esetén használunk. — Első pillanatra azt hinnők, hogy épen mert kevesebbet használjuk, ritkábban is kellene a bal csőnek szétpattannia ; de a valóságban ez ép ellenkezőleg áll. Vegyük példaúl, hogy a fennemlített módon a jobb csövet húszszor lőjjiik ki, mielőtt a balra kerülne a sor s így az egymást követő lövések rázkódtatása mindannyiszor hatván a bal csőben levő töltésre, ennek fojtását a portól annyira eltávolítja, hogy fojtás és por között jelentékeny hézag támad, melly azután , ha a bal csövet lőjjük ki, ennek szétpattanását okozza. — S mi volna teendő, hogy elejét vegyük e baleseteknek, mellyek majd mindig olly borzasztó sérüléseket okoznak? Nincs ennél egyszerűbb: valahányszor a jobb csövet újra töltjük, bocsássuk a puskaveszszőt egyúttal a bal csőbe is, hogy így a fojtás leszorúlván, az említett hézag megszűnjék. S ez egész olly egyszerű, olly könnyen érthető, hogy reméljük, elég volt megemlítenünk s minden vadász azonnal gyakorlatba veendi. — Norvégiai vadászatok. Múlt octóber 19-kén Fossland falú lakói közül néhányan egy közeli dombon medvét láttak, a mint az ott legelő kecskéket űzőbe vette. Nosza rajta az egész falu ifja, örege, ki vasvillával, ki doronggal, ki mit kezébe kaphatott — medvetámadásra rohant. — Déltájban a legjobb lövész a vén Erichson