Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-11-10 / 31. szám

498 _ hozta fel mentségül, hogy e fegyverek készítménye hibás s megengedtetni kérte, hogy Angliába — saját fegyverkovácsainak vontcsöveiért küldhessen. A császár táviratilag rögtön elhivatta e fegyverkovácsokat, azonban ezeknek minden erőlködése daczára sem volt a próbalövések eredménye kielégítő ; minek az lett a következése, bogy a megrendelés elmaradt. Kitűnik ebből, bogy a császár szemes üzletember és zsákban macskát nem veszen. — Stonehenge űj munkája. A „Field" szerkesztője s a „British Rural Sports" szerzője J. H. Walsh (irói neve Stonehenge) ujabban ismét egy munkát irt mellynek magyarra fordított czíme következő : A ló, az istállóban és a mezőnyben : válfajai, kezelése egészséges és beteg állapotában, anatómiája,pliysiologiája stb. 170 rajzzal, megjelent Routledge és társánál, Londonban. E munka leginkább a ló alkatrészeinek s ezek kellő arányának tüzetes ismertetésével foglalkozik ; aztán a különböző fajokat irja le, nevezetes lovak jól talált hasonmásaival, mellyek közt Fisherman és Saunterer, mint az angol versenyló mintaképei és Flora Temple a liíres amerikai ügető, tűnnek ki. Ezután a ló actiója különböző iramaiban van taglalva s azt gondos utasítások követik a tenyésztés, istállózás, csikónevelés stb. körül ; minden olly egyszerű könnyű modorban, bogy a nem üzleti olvasó is megértheti. Franczia önvallomás. Egy alkalommal — írja H. G. — vadászaton levén, rötvadra idomított ebeinket akartuk próbára tenni. Társaságunk egyik fiatal tagja bátran és semmitől nem rettegve lovagolt egy kitünö szépségű fekete lovon, mellyet valamellyik vadászezredből hajlíthatlan volta miatt küszöböltek ki ; s valahányszor vigyázatra intették öt, mindannyiszor azzal válaszolt : „hogy ne tartsuk őt gyermeknek, volt neki már ennél még külömb lóval is dolga. Ez igaz is lehetett, mert atyja szenvedélyes lókedvelő és idomár volt. Miután az erdőt elértük volna, ebeink már elkezdtek hangosan csaholni, midőn az országúton mintegy négy-ötszáz métrenyire rögtön egy lovas századot pillantottunk meg. Ugyanekkor a trombiták is megszólaltak s e látványra, az ismeretes hangokra a ló elnyeríti magát, felemeli fejét, előre szegzi füleit, a trombita harsogására vissza emlékszik régi életére, elkezd küzdeni lovasa ellen s azok közé törekszik, kiket még nem tudott elfeledni. A küzdés nem tartott sokáig : a ló csakhamar elragadva gazdáját a szabadba s a pillanatban midőn falkánk teli hanggal kezdett hajtani : a rögtönzött újoncz eltűnt a lovasok soraiban. Este a kávéházban találtuk őt, hol kedvetlenül vallotta meg, hogy lehetetlen volt neki lovát megállítania, söt még vissza fordítania is, hogy ismét hozzánk csatlakozhatott volna ; s így, míg mi a gyönyörű hajtást követtük ; addig ö kénytelen volt a katonai sétával beelégedni. E leczkét azonban hasznára fordította, mert azóta a gyakorlathoz elméletet is csatolván, tökéletes lovagló vált belőle. Úgy látszik átalán, bogy a lovaglás mestersége, melly atyáinknál olly nagy becsben állott s nálunk nagyon is el volt hanyagolva, hála a szakértő mesterek fáradozásának, kik elemeit újra feléleszteni törekednek, ismét visszanyerendi elvesztett terét.