Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-10 / 1. szám

2 És leginkább illy vonzó tájak közelében támadnak bennünk a megelégedés olly érzelmei s óhajtásai, minőknek ős Róma legkedélyesebb költője a fönebbi versekben kifejezést adott s miket e czikkfolyanmak mintegy bevezetéseül s az összes magyar vadászközönség üdvozleteül e czikk elejére tűztem mint ollyat, minél jobbat senkinek sem kívánhatnék. Néhol a hegy, völgy, erdő és folyó, lapály és kőszikla olly öszhangzatos egészszé olvad össze s olly bevégzett, tökéletes müképet tár elénk, hogy nyiltan a nagy művész remekére ismerünk és valamint hajdan az ifjabbik Plinius olly költőileg jegyzé meg Tusci bájos vidékéről, hol szórakozni és vadászni szokott volt : „semper ас spiritu aliquo movetur" mi is nem egyszer azt képzeljük, hogy most is a nagyteremtő örök szelleme lebegi körül e tájakat. Illy énkor azt szeretnők, hogy a kedves látmány sikerült fénykép gyanánt edzze be magát emlékezetünkbe s hogy képzeletünk, mint egy szolgálatkész stereoscop, a látottakat természethün tükrözze vissza bensőnkben. A változatos benyomások rohama alatt nem is tndunk érzésünknek egyelőre más kifejezést adni, mint hogy kellemesen meghatva fölkiáltunk : „be szép ! óh be szép!" Sőt ha magunkba szállva számot kérünk ez elragadtatás fölött, nem is találunk más feleletet, minthogy itt vagy amott a természet olly remekül, olly egymásba illő alakokban rakta össze adományait, hogy a szépség és érdekesség át- meg átható érzete egyelőre minden elemezést és magyarázatot elfojt bennünk. Illy minden tekintetben vonzó s vadászati tekintetben is legérdekesebb tájakra akarom én ez alkalommal vezetni e lapok olvasóit. A közbeszéd Borsod megyét, mellynek vadásztam leírásához most fogunk, gyakran kis paradicsomnak nevezi. Ki valaha e megyében jobban szétnézett s akár a Sajó mentében többnyire sürü facsoportok közt, vagy halkan emelkedő cserjék oldalán elszórt történelmi érdekű helységek közt *) haladt Gömörbe, vagy a nem olly kiterjedt, de annál kiesb vidékeken kígyózó Boldva völgyéből a tornai sziklafalak felé vevé útját ; akár végre az alföld dús síkjairól egyszerre a Bikknek nagyobbszerü hegycsoportozatát látta maga előtt egészen, vagy barnakék és sötétzöld árnyalatokban sötétleni a többi kisebb dombok s halk magaslatok fölött : az kénytelen volt , bevallani, hogy ennél kedvesebb s áldottabb vidéket aligha látott széles e hazában.— Nincs is e honnak lakója, ki több szeretettel csüggne saját szülőföldén, mint a borsodi , ki szűkebb értelemben vett „kis hazájáról" mindig a legbensőbb kegyelet, a háladatosság, sőt méltó büszkeség érzetével emlékezik. Különösen meglepő az ellentét és változatosság annak, ki az alföld elláthatlan síkjairól vagy túl a Tiszáról jő Borsodba s már Miskolczon túl alig félórányi kocsizás után Diósgyőrnél vagy Tapolczánál hirtelen olly vadregényes, mély sziklavölgyek közé jut, hogy méltán a felső Vág, vagy Poprád közelébe képzelheti magát áthelyezve. Itt a nagy alföldi sík az ő végetlen búzaföldjeivel s tengeri erdőivel — a felföld legfestőibb hegyvidékével s sziklabérczeivel közvetlenül érintkezik, hol az álomszerű méla csöndet, melly az alföld elláthatlan lapályain honol, és a külső természetet szinte merev nyugalomra készti, a sziklákról lerohanó patakok zúgása s a vaspörö*) Láscl Béla király névtelen jegyzőjét, ki busznál több helységet említ, mellynek neve ma is ugyanaz.