Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

475 A n g о I s p о г t j e ! I e fit г a j z о к. IX. GEORGE OSBALDESTON. Angliának sok kitűnő sportsmanje volt ugyan, de mindenikét külön valamelly kiváló sajátság, vagy — mint a franczia mondaná— spécialité választja el a többitől. Például a Lordok hőse elenyésznék Newmarketen ; a Quorn-falkamestert nem ismer­né az epsomi tömeg ; a Red House első czéllövésze elemén kivül érezné magát a vadászteren. Osbaldeston Györgyben azonban mindezen tulajdonok olly mérvben egyesültek , mellyet eddigelé sehol senki nem múlt felül. Mr George Osbaldeston 1787. végén Londonban született s bár London mél­tán büszke lehet reá, de yorkshirei vérének tulajdonítandók ama csodás tettek, mely­lyek nevét a sport évkönyveiben halhatlanná tették. Atyját hat éves korában veszté el s anyjával Bathba ment lakni, hol első tanúlmányait végzé ; lovagolni Dashtól a kor leghíresebb mesterétől tanúit , ki valamennyi tanítványa közt a kis Györgyöt tartá legügyesebbnek. Bathból Etonba ment Osbaldeston, hol a latin és görög nyel­vek iránti hajlamnál sokkal jobban kifejlődött benne a férfias időtöltések kedvelése s rövid idő múlva a növendékek közt a legjobb tekedobónak, a legjobb csolnakász­nak, a legjobb futónak lön elismerve. Örökös készsége részt venni minden csiny­tettben, gyümölcsöt csenni, kis röppentyűt tűzni az inas öltönyéhez s elgyújtani, iskolai órák közt az ascoti lóversenyekre szökni, windsori fiúkkal verekedni stb. sok bajba keverte őt elöljáróival s olly testi büntetésekre adott okot, minőket mai nap keményen rónának meg a hírlapok. Tanulmányait az oxfordi egyetemen végzé, hol akkoriban mindenki Bridges kapitányról s őrült lovas merényeiröl beszélvén , e tettek utánzása a fiatal Osbaldestonra sokkal nagyobb vonzerővel bírt, mint a tudós tanárok hosszú értekezései; Dianának örömestebb áldozott mint Minervának s midőn az egyetemi tanfolyamot bevégzé, nem hozott ugyan magával classical dús ismere­teket, de a vadásztéren alig maradt tanulni valója, mert falkamesteri pályáját már mint tanuló kezdte meg a Jersey Lordtól vett nyúlkopókkal. Kilépvén az egyetem­ből , Lord Monson falkáját vette meg, mellyel öt évig vadászott. E kutyáknál híre­i sebbek még nem voltak Angliában s ivadékaik még ma is nagy becsben állanak. — Mr Osbaldeston bálványozta őket ; Lord Byron nem szerette jobban Boatswainjét, mint ö Vaultert, Vanquished; vagy Rocketet, melly ebek nevei a rókavadászatok évkönyveiben ép olly emléküek , mint Eclipse, Childers vagy Sultan a gyep törté­netében. Az angol életirás szövegéhez ragaszkodva hosszas volna itt Osbaldeston vadász­pályáját minden phasisában követni s elég lesz megemlíteni, hogy harminczöt éven át különböző helyeken folyvást falkamester volt, kivéve tizennégy hónapot, melly idő alatt tört lábát orvosolta ; egy vadászaton t. i. Sir James Musgravc dombról le­vágtatva elütötte öt s a bukásban úgy eltört György úr lába, bogy a tört csont a csiz­mát bökte át. Leicestershire népe az ö korát a vadászat aranykorának vallja ; istál­lójában huszonöt jeles vadászié , az eb-ól hetven pár rókakopóból állott s olly nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom