Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

473 nal ismét előbbi helyünkre s helyzetünkbe kellett visszatérnünk, sőt vadászomnak töltenie is csak fekve volt szabad. Mintegy tíz perez múlva a fókák ismét előjöttek s lassan közeledtek. Ez egy­szer azonban nem tettem ki magamért, mert a czélbavctt állatnak — mindenesetre elég kicsiny feje felett ment el lövésem. Atalán igen bajos a lövés , ha a fóka nem jö ki a partra vagy ahoz legalább olly közel, hogy meghasalhatna, mert míg úszik, fejét a csekély hullámok is annyira himbálják fel és alá, bogy a lövés nem nagy tá­volból is mindig igen válságos. Elhibázott lövésem után Albrecht felugrott s mintegy 200 lépést odább szalad­tunk a zátonynak egy másik pontjára, hol megint lehasalva az előbbi eljárást ismé­teltük. E helyen Albrecht, a mint csak a távolban valamelly fókafőt megpillantott, azonnal ez állatok mozdulatait számtalanszor utánozta, mi által sikerült is neki kö­rülbelül egy órai vártatra hármat közelünkbe csalni. Meglévén győződve, hogy az előbbinek csakugyan feje felett ment el lövé­sem , erre igen ügyelve s kissé alá czéloztam, úgy, hogy szerencsésen épen jobbik szemébe lőttem. — Ezt is úgy hoztuk ki mint az előbbit s azután még 2 óra hosszát feküdtünk, mialatt Albrecht legnagyobb erőlködései is meghiúsúltak, mert egész fóka-solo-kat tánczolt hason s magasan a légben táviratozott lábaival, mi igen mulat­tató látvány volt ugyan , de semmit sem használt. Minden a mit elérhetett, az volt, hogy egy magános fókát mégis mintegy 80 lépésnyire előcsalt. Megkísértettem ezen is szerencsémet, de a mint előrelátható volt, hibáztam, mire minthogy e napon már többre úgy sem mehettünk volna, siettünk csolnakunkhoz, mert a dagály már növe­kedőben volt. Ladikunkat csakugyanis csupán csípőig a vízben gázolva érhettük el s így ma­gam levetkezve, oda úsztam , felhasználván e kedvező alkalmat a tengeri fürdőre. A két fóka középnagyságú, mintegy 4'/ 2 lábnyi hosszú s bőrük, mellyet a jó Ait­mannstól megvettem, igen szép ezüstszínü volt. — Súlyukat nem mondhatom meg, mert mintán lesutoltuk és zsírjukat (melly mint a borznál vagy medvénél közvetle­nül bőrük alatt van) lehúztuk volna, a többit azonnal a vízbe vetettük. Altmanns a nyerhető zsírt körülbelől 60 fontra becsülte. Másnap ismét egy másik zátonyon voltak fókák láthatók, de mert a szél na­gyon is kedvezőtlen és az idő is igen rosz volt, haza kellett indúlnunk s harmad napra este, igen erős de jó széllel, szerencsésen meg is érkeztünk Norderney be. Midőn partra száltam, ismerőseim többen fogadtak, örvendve azon, hogy élet­ben látnak, mert a hétfői vihar után felőlem semmit sem hallván, azt hitték hogy bajom esett. — Egyszersmind azon kellemes hírrel is leptek meg, hogy delfinemet, mellyet pár nap előtt ejtettem el, de még nem kaptam, a dagály partra vetette s tegnap pénzért mutatták. Hossza, mind mondják 60 láb, súlya 300 font lett volua.

Next

/
Oldalképek
Tartalom