Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-30 / 30. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szerda, oct. 30. 30. sz. Ötödik évfolyam 1861. Vaddisznó vadászat Az alföldünkön olly számos szép őszi napok egyikén, mellyek a bncsúzó későnyár nyájas arczával tekintenek le reánk s mellyekröl jelenleg elmondható , hogy nagyon is szépek, a mennyiben e vidéken már négy hónap óta nem esett — e szép őszi napok egyikén elhatározám, hogy vendégeimmel a vadászi, úgynevezett túlkörösi erdőrészben tanyázó vaddisznókat felkeressük. A talaj sziklakeménysége miatt nyomozni nem lehetett; a vad felkeresése azonban a vadászeb kötelessége, a vaddisznó szimata pedig olly nagy, hogy azt az erre vállalkozó kopó könnyen hajthatja. October 14-e reggelén vonultunk ki e vadászatra s az erdőhöz érvén, a lövészeket a forgók vonalain (hol a vad fordulni szokott) felállíttatám; magam pedig, kutyáimat szokásom szerint személyesen vezetendő, kis sötétpej hegyi ló hátán indúltam a vad felkeresésére erdőkerülőmmel, ki belföldi tiszta fajú öt kopómat pórázon hozta. A sürü erdő bensejébe hatolván, elbocsátott kopóim hosszabb ideig kerestek. Ezt mindig jó jelnek tekintem , mert nincs boszantóbb , mint ha vaddisznóra menet a kopók őzet vagy rókát vesznek fel s ezt órákig hajtják. — Az erdei néma csendbe csak lovamnak — az itt tövér tenyészett! fűbe jó izüen tett harapásai vegyültek, midon mélázásomból egyik legjobb kopóm ismert rivallása-rezzente fel. Az előttem lévő rekettyésen keresztül törvén , vágtatva siettem ama hely felé, honnan a jelzés hang30