Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-10-20 / 29. szám

461 és embereim hozzám értek ekkor s ez utóbbiak hangos sírásba törtek ki, mert alig volt közöttük ollyan, ki az elhúnytnak jóságát egyszermásszor ne tapasztalta vagy ajándékot ne kapott volna a bőkezű sportsmantől. Chineah, ki mindig nagy kedvencze volt, egészen elérzékenyült s midőn végre legyőzte felindulását és szóhoz jött, ezt mondá : „Nusseb hy ! Mulcher log such bola.

u (Ez végzet! a Mulchereknek igazuk volt;) vonatkozólag a rosz jelű jóslatra, midőn a loris került szemeink elé ; számításunk szerint a gyászesetnek épen akkor kellett történnie. A cooliektól bővebb részleteket nem tudhattunk meg s így hazafelé folytattuk utunkat, hol minden barátomra emlékeztetett, kinek napja már lement. Chineabt az emberekért küldtem, kik akkor vele voltak s ezektől tudtam meg , hogy kirándulásuknak mindjárt másod napján friss nyomokra találtak s egy magános elefántra bukkantak , melly látszólag agyartalan volt s egy vígályos helyen térdig cserjében állott. Wedderburn először kedvező széllel akarta meglopni, de az állat háttal fordult feléje s így lövéshez nem juthatván , egyik fától a másikig kúszott, míg homlokával szemközti pontra ért s innen kettős fegyverének jobb és bal csövével tüzelvén, elejté az állatot. Az elefánt azonban csak kábultan rogyott le s térdre kezdett vergődni, midőn Wedderburn átvévén shekarryjától tartalékfegyverét, harmadik lövéssel ismét leteríté, de az elefánt újra lábra kapott, bősz bődüléssel rohanta meg ellenesét s feszített farokkal és magasra felnyújtott orrmánnyal támadta meg. Wedderburn ekkor vagy lélekjelenlétét vesztette el s hibázott negyedik lövésével, vagy pedig látva, hogy az emelve tartott orrmány miatt homlokba nem találhatja s így oldallövéssel akarta elejteni: elég az, hogy negyedik golyója (alkalmasint az, melly a fülbe vágott) hatástalan maradt s a dühös állat egyetlen szempillantás alatt, mielőtt csak félre is ugorhatott volna, mellette termett, orrmányát lábai körül tekeré s földhöz sújtotta. Wedderburn, összezúzva bár, mozgott még s e perczben a töltött fegyvert tartó shekarry két golyót lőtt az elefánt oldalába , de ennek figyelmét semmi sem vonta el többé áldozatáról, roppant lábával ennek mellére hágott, rátérdelt, tiporta, míg minden ízét összevissza törte s ekkor a szétmarczangolt testet orrmányával még egyszer felkapva, magasan és messze dobta el s aztán trombitálva mérte végig az erdőt. Hlyen volt Keletindia legjobb lövészének gyászos vége ; nekem a bősz állattal az esemény után nem sokára kellett találkoznom, mert a kivont golyók tanúsága szerint kétségtelen , hogy ez volt barátom gyilkosa ; bár a környéken ezután elejtett első hat elefánt mindenike többé kevésbé szintén ebben a gyanúban állott. Angol sportjellemrajzok. VIII. TOWNELEY EZREDES. A Towneley ház, nyugati Anglia legelőkelőbb s leggazdagabb katholikus családainak egyike, származását Spartingliisig viszi fel, ki 896-ban nagy Alfred uralkodása alatt élt. Történészek és régiségbuvárok előtt a Towneley család évkönyvei dús forrásokúi szolgálhatnának, tekintve hogy ősei a polgári háborúkban kitűnő részt