Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-30 / 3. szám

38 Sólymászat Perzsiában. Duhousset Emil parancsnoknak Perzsiából írt levelében a sólymászatról a következőket olvassuk. A kurdistani v a 1 i (alkormányzó) nagyszerű sólyomvadászatra hivott meg a veramini sikra s meghívását örömmel fogadván, I860, év april 12-kén Teheránból elindultunk. Karavánunk érdemes arra, hogy leírjuk. Két lovas nyitá meg a menetet. — Ezek egyike nyerge ivén kis dobot hordott, melly szükség esetében a vadászok s ebek összehívására szolgált; utánuk pedig jött a v a 1 i, kisérve vendégeitől, kik valának : egy angol s egy orosz orvos és magam. Minket követett : Ot к u s с s i vagy sólymár ; bőrkeztyüvel fedett öklén mindenik egyegy sólymot tartván, míg nyergükön a sólyom állványa függött s egy toll-bokréta, mellyet a sólyom visszacsalogatására a légben lengetnek. — A sólymok szokás szerint már a megelőző naptól fogva koplaltak s fejeik csuklyába voltak burkolva. Ot tüfenkdar, kiknek mindegyike, hosszú szíjon egy-egy póráz agarat vezetett , a puskán kivül lőporral, golyókkal, tűzkövekkel, szóval minden a vadásznak szükséges készlettel el volt látva. Ezeket követte egy „kaliandar", ki a dohányzók számára tüzet, vizet, lemezpap irból készült tokokat, mellyekben a vizedényes pipák s ezeknek minden kiegészítő részei eltevék, dohánnyal tölt zacskókat s lánczokon függő szénserpenyőt hordott, mellyben a ló mozdulata a tüzet éleszté. — A kaliandar lovának poroszkáznia kell, hogy gazdája a pipát kitisztíthassa, megtölthesse s rá is gyújtván, azt a nélkül, hogy útjában megáflana, urának átnyújthassa, ki, bárminő kényelmetlen legyen ez eszköz, attól soha meg nem válik. A kaliandar után jött egy „abdar", a szék, asztal s abrosz gyanánt szolgáló szőnyegen ülve s körülvéve minden oldalon terjedelmes, szőnyegszerü, bőrrel szegett zsákoktól, mellyek a lakomák készítésére szükséges élelmiszereket s eszközöket, valamint a nyársot is tartalmazták, mellyen közönségesen egy egész ürüt szokás megsütni. — Ezenkívül még hátán bőrtakaróban kávétálczát, vállán átvetett szíjon nagy napernyőt s vizmeritésre szerecsendió héjából készült kupát, kanalakkal ékített övén pedig vagy tizenkét, fűszerekkel töltött zsákocskát hordott. Leghátul az öszvérek hosszú sora lépdegélt utánunk, több napra szolgáló élelemmel , mellyek azonban a vadászatot nem követték s egyenesen azon helyre tereitettek , hol az éj et valánk töltendők. Az első napon Veraminen át műveletlen homokos síkságra érkeztünk, hol semmi érdekes elő nem fordult. Másnap reggel azonban a vadászat megkezdődött s egy hubara túzok volt első zsákmányunk. A solymárok egyike madarát — levevén annak fejéről a csuklyát, mellybe azt még elindulásunk előtti napon burkolá — átadta urának, ki is azt egyik lábához kötött szíj segítségével, keztyüvel fedett kezén tartá. Az éhes sólyom, melly közönségesen már két nap óta koplal, még mielőtt a vadász gondolná , megpillantja a vadat