Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-30 / 21. szám

337 halakat fogdos. A gyengébbek s félénkebbek ugyan visszamaradnak eleinte s csak félve járnak a kócsagost hasító árkok szélein, de csakhamar ezekben is felvillan a költözködési vágy s a mellyek csak képesek a hosszabb út fáradalmait elviselni, mindnyájan a j a 1 о n s - i mocsarakban jőnek össze, hol a vénekkel együtt a már említett időig tartózkodnak, augustus 5—6-áig t. i., a midőn, bár az időjárás kedvezőtlen legyen is, e vidéket elhagyják s — néhány késedelmes társuk kivételével, mellyek őket később szintén követik — téli tanyájuk felé indúlnak. Nem szándokunk — így fejezi be érdekes közleményét L. de D. — a kócsag egyéb szokásait részletesen leírni, de meg kell még jegyeznünk, mennyire meglepett azon sajátsága, hogy egyesülése s elválása mindig ugyanazon napon törtánik s hogy a csapatok száma is mindig — levonva az oda szegődött új nemzedékét—ugyanegy. A kócsagos tulajdonosával s de la Tullay báróval e kertet s az azt környező mocsárokat September hóban járván be , nem láttunk csak egy kócsagot is többé s mély csend uralkodott az egész, még csak az imént annyira élénk és lármás vidéken. Vegyesek. — Vadászebek szembetegsége elleni gyógyszerek. A leggyakrabban előforduló eféle bajok : 1) a szemgyuladás vagy szemlob. Ez ellen hatályos szer, friss tojásnak fehére, mellyben késhegynyi timsót olvasztunk fel s azután ebbe finom vászonleplecskét mártva, azzal az eb szemeit borogatjuk és valahányszor a vászon megszárad, újonan megnedvesítjük. Belsőleg pedig, hogy a lob annál hamarább elmúljék, szilvapépbe vegyített 25 szemer rabarbarát s 10 szemer keserű sót adunk be neki, valamint italába is megfelelő mennyiségű szíksót teszünk. 2) csepegő szem. A fenn leírt hasbajtót adván be, szemeit 2 latnyi rózsavízbe öntött 5 cseppnyi ólomeczettel az előbb említett módon borogatjuk. 3) s z e m h á 1 у о g. Ha e veszélyes bajt észreveszszük, azonnal egy darab kék födélpala-követ finom porrá törünk s ebből naponkint kétszer egy-egy tollszárral a szenvedő szembe fújunk, vagy e port tiszta faolajjal vegyítvén, tollal azt a szembogarára kenjük. (Ez egyszerű gyógyszer alkalmazására — írja T. — ifjú koromban mind a két szememről veszélyes hályog tünt el, mellyet sok ügyes orvos minden tudományával sem volt képes elveszteni.) — Ilartig F. ritkaságai között van egy nem rég Sollingenben lőtt nyúlnak koponyája, mellynek alsó és felső metszőfogai 2 újj hosszúak s köridomuan vissza vannak kanyarodva. — A mostaniakhoz hasonló meleg napokban támad leginkább lovaknál ama torokdió gyulladás , mellyböl a tor ok hörgés szokott eredni. — Ha t. i. a ló valamelly poros útról izzadtan jő haza, torka dióját, melly már a portól ingerülve van, a széna még inkább felizgatja s ehhez még a hideg víz is járulván, azonnal kész a gyuladás. Ha e gyuladás sokáig tart, vagy ismétlődik, a mi 5—6 hét alatt néha 3—4 szer is megtörténik : akkor a torokdió belső , legfinomabb hártyáin vagy apró dudorok támadnak, mellyek gögsfpvészt szoktak maguk után vonni, vagy pedig e hártyák annyira megkeményednek, hogy ollyanok mint száraz kolbászhártya s a lónak a lélekzést nagyon megnehezítik, mi által a tüdő is szenvedvén, e baj nem ritkán kehbe megy át. — Berlinben egy tigrist mutatnak, melly minden nap bizonyos számú csirkéket kapván eledelül, ezek közül egynek megkegyelmezett. A csirke most bátran osztja vele rekeszét, röpköd körüle, sőt néha fejére is ül, a nélkül hogy a macskák királya méltóságának e sértésén megütődnék. «