Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-30 / 21. szám

330 Tavai az övnek nem volt birtokosa, midőn ketten jelentKeztek érte : az angol Sayers s az amerikai Heenan. Ez utóbbinak versenyzése szinte nemzetközi érdeket kölcsönzött az ügynek ; az ökölversenyt látni sok amerikai jött Londonba ; az angolok saját földijük mellett buzogtak ; mind a két világrész angol hirlapjai tele voltak először jóslatokkal és" tájékozásokkal, aztán részletekkel és bírálatokkal a küzdés folyamáról, melly azonban eredménytelenül végződött, a mennyiben Sayers és Heenan tehetienné verték ugyan egymást, de egyik sem vívott ki előnyt a másik fölött — s így a „hős-öv" továbbra is birtokos nélkül maradt. Az idén ismét ketten — Hurst és Paddock vágytak az öv birtokára. Hurst, a Ianeashire-i hős, óriási alkatú s majdnem emberfölötti erejű férfiú; de nem a legügyesebb öklöző. — Paddock szintén hatalmas ember s eleinte verte vetélytársát, ennek első sikeres csapása azonban leterité öt ; minélfogva Hursté lett az öv s akkor azonnal egy más vágytárs jelentkezett érte, egy Mace nevü öklöző. Mace kis emberke, de ereje és mozgékonysága bámulatos , öklével majdnem keményebben üt, mint maga Sayers s a legügyesebb öklöző hírnevében áll. Mindezen előnyök mellett is jóformán hihetlennek látszott, hogy egy perczig is megállhasson aránytalanul nagyobb , erösebb , súlyosabb ellenével szemközt. — Hurst 6 láb 3 ujj magas, súlya 16 stone; óriási barna mçlle és karjai, mellyekröl az izmok vastag vonalakban és bronzszerü csomókban duzzadtak ki, alakját még nagyobbá és félelmetesebbé tették, mint minő valóban volt. Látva tömör tagarányait s roppant erejének tanújeleit, a mint inai és izmai minden mozdulatra felhullámzottak : a nézőt aggodalom lepte el azon ember sorsa iránt, ki illy colossussal mer kikötni. Közönséges emberek közt Mace is derék ellenségül tűnt volna fel : de a kihívott óriás árnyékában eltörpülve, bátorsága az őrültség szinét ölté magára. Magassága 5 láb 8 ujj, súlya 10 stone és fél ; a síkra vidáman és gondtalanúl állott ki ; s midőn a helyért húztak, Hurst még azon előnyt is nyeré, hogy ö háttal állott, a nap felé, míg ennek forró sugarai Mace arczába ütköztek. Kezet rázván, a sik közepére állott ki a két vágytárs — sigy szemközt látván őket, a nézőt már-már a lelkiismeret kezdé furdalni, hogy itt gyilkosség elkövetésébe egyezik be. Mace arczán sok önbizalom de nagy ovatosság is volt olvasható ; mosolyogva közeledett ellenfeléhez s nesztelen macskaszökéssel ugrott félre a hatalmas kar elől, mellynek csapása ha éri — összezúzza őt. Végre Mace vigyázva közeledett s ellenfelét kétszer háromszor arczba vágta. Kis ütések voltak csak ezek s inkább kisérletül annak kitanulására, hogy kedve szerint közelíthet s ugorhatik cl a veszély elöl. E tanúiságnak láthatóan örülve , Mace egy borzasztó csapással kezdte meg a harczot, mellyel Hurstot szemen találván, ennek egész alkata megingott bele. Az első küzdési szak után , melly tizenkét perczig tartott, Hurst arczárói csorgott a vér s az érintetlen Mace nyílt előnyben volt ; de miután Hurstnek csak egy sikeres csapásra volt szüksége, hogy győztes legyen : senki sem hitte Mace győzhetését. E sikeres csapás azonban , bár mindig fenyegette, soha sem találta ellenfelét, ki a nehézkes lassú kar súlya elől teljes hidegvérrel tért ki s ugyanazon pillanatban szörnyű gyorsasággal és erővel öklözte az óriás arczát és fejét. Hasztalan igyekezett ez kiterjesztett roppant karjaival megfogni, megütni , sőt csak el is érni, vagy szög-