Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-01-20 / 2. szám

29 A havasok magas hegyei három részre oszthatók, mellyeknek mindé űike más és más látványt nyújt. Az első rész a hegy töve s a magasság egy harmadáig emel­kedése , melly többnyire müvelés alatti földekből állván, semmi különös külsővel nem bír. Van itt szántóföld, rét és szőllő ; lakja fürj , fogoly és nyúl. — A második részt fenyveserdők fedik s itt van a nyírfajd tanyája. — Végre a harmadik legfensőbb rész egészen kopár, hol a sziklatömbek közt itt ott nyomorúlt fü tengődik s nincs annyi föld, hogy benne gyökeret verhetne a fa ; ez a fehér fogoly, a fehér nyiil és a zerge hona. A fehér nyúl, mint imént emlitém, néha lejő az erdőbe, de alább soha. sem.; míg a szürke nyúl, melly nyaranta az erdőbe ellátogat, télen inkább a hegy tövébe jő le s a síkhoz közeledik. — A blanchon telente a boróka gyökereit kénytelen rágogatni, mi húsának ekkor kellemetlen ízt ád. Nyáron a szirtek közt tengő füvei, vagy az erdei növényzettel táplálkozik, de soha sem merészkedik leebb a müveit föl­dekre. A puskások, kik ősszel az erdőhöz legközelebb fekvő tarlókon állnak lesbe, soha sem lőnek mást mint szürke nyúlat. Midőn a fehér nyúl a havon fut, még közelről, sem látható meg egykönnyen, távolabbról pedig már épen nem. A hó egyhangú fehérsége fárasztja a szemet s a ki a lövés perczében tisztán és élesen látni óhajt, jól teszi ha közönként a légbe néz feh Ez annyira áll, hogy lia két vadász együtt nyomozza a nyúlat a még meg nem fagyott havon : csak az egyik tartja szemmel a nyomot, míg a másik szerte néz s nem tekint a földre, hogy szeme ne káprázzék. Sajátságos figyelni ama cselfogásokra, mellyeket a fehér nyulak használnak a végett, hogy nyomaikat eltüntessék. Ösztönszerűleg tudják, hogy lábnyomaik áru­lóik s így, ha csak tehetik , utat veszteni igyekeznek. Ha fekvést választ, oda soha sem egyenes vonalban megy a fehér nyúl ; ellenkezőleg túlmegy a helyen, hol meg akar lapúlni, aztán visszajő saját nyomán s egy hosszú ugrással a hóba temeti magát és meg se mocczan ; a vadász pedig, ha nem veszi észre, hogy kettős a nyom s hogy a nyúl visszatért már ösvényén, tovább kémleli és nyomozza őt. S ha aztán túlment a nyúlon, ez utóbbi felhasználja a vadász tévedését és előre látván annak visszatér­tét, tova illan s nem is láttatja magát. Meg kell vallani, hogy egy szegény nyúltól ez nem a legroszabb számítás *) és hosszú tapasztalás kell hozzá , hogy a vadász illy módon magát rászedetni ne engedje. Ha a fehér nyúl hótalan földön áll, akkor már távolról meglátható s élete ko­moly veszélyben forog. De van is gondja rá, hogy minél ritkábban távozzék a hóról, mit azonban néha még is megtesz ; én is láttam néhányat így s az első esetre még ma is jól emlékezem. November közepe táján volt ez ; a csúcsokat hó lepte el s fehér nyúlra vadász­ni szép alkalom kínálkozott. — A bérezek felső részei azonban három napon át olly vastag ködbe burkoltan maradtak, hogy minden kísérlet lehetlenné vált. Csak a har­madik nap vége felé kezdett oszlani a köd s a mint oszlott, a béreztetők hókoronái felcsillámlottak. Másnap reggeli három órakor könnyű reggelivel ellátva elindultunk *) A fehér nyúl e cselfogásai a mi sikföldi és erdei nyúlainkkal közösek. Sz e r k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom