Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-20 / 20. szám

316 Sőt, bár igaz hogy minden eb irtózik tőle mikor össze van göngyölödve, mégis számtalanat felkutattak s kivégeztek már a vadászebek a nélkül, hogy szaglásukból csak a legkevesebbet is vesztették volna. Húsáról mint d'Houdetot, úgy az újabb időknek egy írója, ki inyéncz létére véleménye igazolására saját gyomrát is felhívja, szintén azt állítja, hogy nem csak kellemetlen ízü, hanem semmi tápanyagot sem tartalmazó száraz is. A spanyolok nagy böjti eledelül használják s így ennek húsa sokkal alább áll a tarajos sül húsánál, mellyet, mint már felebb mondók, a kabylok a görgés és poczakosság idején kívül igen ízletesnek tartanak. A mi biztosságát illeti, azzal a süldisznó, kivéve a fenn mondott legyekkeli veszélyt, nagy mértékben meg van áldva, mert szúrós tövései miatt semmiféle ragadozó sem meri őt megtámadni, söt mint állítják még a vipera mérge sem fog rajta. Azonban a róka, a ravasz neki is mestere s nem rettenvén vissza hegyes töviseitől , óvatosan fordítja hátára s mindaddig vár, míg a szegény állatka, fojtva róka mester bűzétől, szétnyitja köpenyét, a mikor azután megkapja s széttépi. A franczia kócsag. (Folytatás.) Francziaországban a kócsag leginkább a Bretagneban Brest környékén s a Champagneban tartózkodik, ez utóbbit azonban Toussenelen kívül egy természetvizsgáló sem említi. Belon du Mans, a régi írók egyike , ki sokat foglalkozott ez állatok vizsgálatával, bővebben szól rólok s leírja azon kócsagosokat, (héronniéres) mellyeket Ferencz franczia király Fontainebleau körül leginkább tavak és folyók partjain építtetett s hol e madarak fészkeket rakván, fiaikat nevelték. Ezen épületek két-két toronyból állottak, mellyek jó magosak lévén, a kócsagok tetejökön fészkeltek. Most azonban semmi nyomuk nincs többé s ha Belon ismerte volna a champagne-i hasonló kócsag-növeldéket, mellyek az ecnry-i kastély régi oklevelei szerint már az ő korában (1510.) fennállottak, bizonyára ezekről is tesz vala említést. Az ecury-i kastély jelenleg a Sainte-Suzanne grófok birtokában van s Marne megyében, a Páris és Strassburg közötti vasúttól 40 kilomètre-nyire fekszik. Eredete igen régi időkből való. Nyolcz tornya, mellyekből már csak kettő áll fenn; mély és széles árkai s hidjai igazán feudális külsőt adtak neki ; most azonban a kor igényei szerint kényelmes úri lakká levén átalakítva, csak még a hagyomány s a régi emlékek maradtak fenn régi nagyságából. A kastély körül álló százados óriási fák az egész kertnek azon, az északi vidékek erdeinek sajátságos nagyszerű tekintetet adják. A kert körüli tavak és mocsarak nem hasonlók ama bűzhödt, pállott,.lázthozó déli-francziaországi lápokhoz, hanem inkább elárasztott réteknek látszanak, átmetszve tiszta patakoktól, árkoktól; itt-ott egyes facsoportok, sövények, a foglyok hívása, a haris jó kedvű kiáltása, kacsák locepékolása, szalonkák gyors röpködése stb. a vadászszai azt hitetik el, hogy valóságos édenbe lépett.