Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-10 / 19. szám

296 Károlyi Gyula gr. (vál. tag ) Károlyi Sándor gr. Károlyi Viktor gr. (vál. tag.) Kendeffy Árpád. Kinsky Zdenko gr. Kornis Ádám gr. Komis Miklós gr. Nádasdy Ferencz gr. Náko Kálmán gr. Nyéky Gyula. Orczy Andor b. Orczy Béla b. Pálffy János gr. Pálffy Lipót gr. Pálffy Pál gr. (vál. tag.) Pejachevich Gábor gr. Rosty Pál (pénztárnok.) Sigray Fülöp gr. Semsey Lajos (vál tag.) Sennyey Lajos b. Szápáry Iván gr. Szápáry Géza gr. Széchenyi Béla gr. (igazgató.) Széchenyi Gyula gr. (vál. tag.) Széchenyi Kálmán gr. Széchenyi Ferencz Széchenyi Ödön gr. (vál. tag.) Sztáray Antal gr. Tasner Géza. Thaisz Elek. Vécsey József b. (vál. tag.) Waldstein János gr. (elnök.) Zichy Nep. János gr. Zichy János gr. Zichy Henrik gr. Zichy Ferdinand gr. Zichy Ferencz gr. Zichy Jenő gr. Zichy Pál gr. Vad élet. ш. A hajnal első szürkületével ébredtem fel. A deres harmat körülem az erdei élet minden regényességét eloszlatá ; a tüzmáglya leégett ; az ébredő madarak csipegése a nap keltét s éltető befolyását hirdeté. Wilson még aludt ; erös karja niég álmában sem bocsátá el fegyverét ; félig kiégett pipája mellette hevert úgy, a mint szájából kiesett. Pihenni hagytam öt, magam pedig fát gyűjtve tüzet raktam, a folyóból vi­zet hoztam s elkészítém a bushman reggelit. Ezen hamar túl voltunk, elhatároztuk azonban, hogy ebédre jól lakmározzunk s e végből elváltunk, találkozási pontúi egy távoli dombon álló sugár fát tűzvén ki, melly több mértföldnyi körben volt látható. Összebeszélésünk szerint az elébb oda érkező volt tüzet rakandó. Megvallom jobb szerettem volna együtt maradni Wilsonnal, de engedtem neki s egyedül indúltam a vadtól bővelkedő nyomtalan erdőnek. Erdöszélen jártam sa néma csendet csak lovam léptei zavarták, a mint a haraszt meg-megcsördült lábai alatt. Aztán leszálltam s egy fa alá ültem hallgatódzni bármi nesz után, mert az erdő síri csende izgatólag hatott idegeimre — nem is éreztem azóta a vad rengeteg magányának illy leverő hatását ; de megembereltem magam s folytattam méla utamat a határozattal, hogy üres kézzel nem jövök a találkozóra. A nap végre teljes pompájában felmerült, sugarai tisztán és fényesen törtek át a fák lombjain, mellyek harmattól fedve izzóan ragyogtak s a föld felszálló páraköd­del áldozott a napistennek. A pók, e halászó rovar, kiterjeszté hálóit a fákról ; a czikázó legyek zsibongtak ; a napszámos méh munkához látott s az egész éjen át dáridózott szúnyogok , saját dongásaiktól fáradottan , oltott szomjjal végre nyugodni mentek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom