Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-30 / 18. szám

280 Nem sokára hátat fordítottam e szörnyű jeleneteknek, a mint ezt majd másszor fogom elmondani, mert látom hogy már elálmasodtál s igy jó éjtszakát," Csiszár fogások. Kutyát lopni s lóvétel vagy lócsere dolgában rászedni valakit : e két ügy körül a becsület fogalmát kissé tágra szabják sokan, kik különben minden gentleman-ellenes tettre képtelenek. Vannak, kik csupa élez kedvéért a rosz lovat jó gyanánt vagy a valódi érték kettős árán adják el legjobb ismerőiknek is s nyíltan dicsekednek vele, hogy ezt vagy amazt ugyancsak rászedték. A téveszme, hogy az illy — mondjuk ki nyiltan — csalás a társadalmi életben néha megtüretik, onnan eredhet : bogy az illetők legtöbb esetben nem az anyagi haszon, hanem lóismeretük élezés fitogtatása végett károsítják meg feleiket, mert ime X-nek vagy Y-nak, ki pedig magát jó lóismerönek tartja, túljártak az eszén. Sőt e rászedés némellyeknél egész tanulmánnyá vált s hozhatnánk fel eseteket, hol különben jó barátok éveken át vetélkedtek, mint csalhassák meg egymást ló dolgában. Mondanunk sem kell, hogy a becsület szorosan vett fogalma — s mi ennek kifejezése : a gentleman — e cseleket magához méltatlannak tartva, feltétlenül kárhoztatja. Ki kutyámat viszi el, az nekem néha érzékenyebb veszteséget okoz , mint ha tízszer többet érő egyéb sajátomtól fosztana meg s nagyon helyes az angol törvény, melly a kutyalopást a tolvajlásra mért bűnhődés egész szigorával fenyíti ; ki pedig ló dolgában csal meg, nincs ok miért ne nevezzem ép úgy gazembernek, mint nevezném hasonló tettért a közönséges lócsiszárt. Ezenkívül a károsultra—mintáz életben többnyire történik — a nevetség súlya is nehezül s ez képezi a dolog keservesebb oldalát az érdeklettre, mulatságos részét pedig a nézőkre nézve. Részint bogy e mulatságos esetek vázlatával olvasóinknak pár derült órát szerezzünk , de leginkább ujjmutató óvásúl a kevésbé tapasztaltak számára : épen a nálunk ismeretes csiszárfogások adomáit akartuk összegyűjtve e lapokon közleni, midőn egy „ Recollections of a korsedealer " (Egy lókereskedő emlékei") czímü könyv megjelenését hirdették angol lapok s mi ezt rögtön meghozatván, benne összegyűjtve s jobban elmondva, mint mi tehettük volna, találtuk az e körbe vágó adatokat, anynyira, hogy eredeti tervünkkel felhagyva, czélszerübbnek hittük Frederick Taylor (irói neve : Ballinasloe) néhány kimerítő czikkét közleni. I. Számtalan lovas és kocsis van, ki nem képes a ló korát fogairól meghatározni, és sok tapasztalt lótulajdonos megtéved e részben olly lónál, melly nyolezadik évét meghaladta, kivált ha a lovat a csiszár kellőleg kikészíté s külseje megtartá az erő látszatát, mit sok ló késő koráig meg is tart. Minden csiszár azon van, hogy valamelly betegségben sínlő dikhenczet olcsó áron vehessen s ezt—a baj kifoltozása, eltakarása után, drágán adhassa el. Az ügyes