Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-30 / 18. szám

öszvérfogatú élelmiszekérrel ; és így utaztunk át ismeretlen erdők pagonyain és a prairieknek vad zabtól s egyéb magas növényektől hullámzó roppant tengerén. A csorda minduntalan kitört s szilajúl és szétszóródva száguldott keresztülkasúl a mezőn, míg az őrülten vágtató lovasok ismét visszaterelték; több marba még is elveszett. Az éj nem hozott pihenést és nyugalmat ; a lovasoknak őrt kellett állniok s ha a csorda kitört, utána vágtatniok a holdvilágnál, néha sötét éjtszakán, sürü erdőkön át, bol a kúszó növények valóságos hálózattá fonódtak s a bozót gyakran a nyeregig ért, míg fejünk fölött az óriási fák lombjai összefolyva, összeölelkezve, valamelly templomrom íveként tűntek fel. Néha egy-egy felriadt szarvas mérte végig az erdőt ; hirtelen felvert madarak ijedt vijongással röpkedtek körül; láttunk portyázó szürke farkast, a mint az erdőnek még sötétebb mélyébe kullogva lopódzott, vagy pumát, a mint szemeinek zöld tüzü karikái valamelly fáról reánk meredtek; vagy még roszabb esetben medve rontott elé dühösen felzavart fekhelyéről, lovaink azonban már elébb megpillanták vagy megszimatolták őt s elrohantak velünk a veszély elől. Ki voltunk téve annak, hogy eltévedünk vagy bogy a lóról esünk le s ott veszünk a rengetegben s ezen aggódás és izgalom folytonos lázban tartá kedélyünket; ebez járult még az is, bogy a testi erőt végkép kimeríté a szünetlen éber őrködés s a prairiekre letüzö nap izzó bősége, melly az agyban szinte felforralá a velőt ; kínszenvedésünk tetőzéseül pedig gyakran nem találtunk vízre, melly mellett tanyát üthessünk — s ha aztán jött az éj , a szomjas marha bőszülten a legutóbb elhagyott folyó felé igyekezett visszatörni. De miért fárasszalak több részlet felsorolásával? a főnebbiekkel vázoltam több heti életünk képét s most csak két esetet említek még, mellyekre különösen emlékezem. Egy éjen majd egy medve martalékává lettem. Szétfutott marha sikertelen kereséséből későn térve a tanyához vissza, a sötétben közel hozzám folyóvizet láttam meg; lovam mohónment beié s én épen leszállni akartam róla hogy ihassam egyet, midőn furcsa hortyanást hallván mögöttem, bátra fordulok s roppant medvét pillantok meg, a mint tátongó torokkal épen nekem rohan. Sarkantyúba vettem lovamat, de ez már ballotta a szokatlan bődülést, egyetlen ugrással partra szökött velem s ugyancsak sietős volt a dolga. Hallottam már több embert.dicsekedni , hogy a félelmet nem ismeri : én megvallom ismerem ; azon az éjen nem csak hogy féltem , de meg voltam rémülve. Kis távolságra elhaladván, megfordúltam s ekkor láttam, hogy két fiatal bocs volt vele, mi dühösségét megfejtette. Golyót küldtem feléje s baliám is mint vágott az le, de az eredményt közelebbről vizsgálni semmi kedvem sem volt. Egy más éjen épen őrt állottam s fel alá jártomban valami fekete tárgyat véltem látni, melly kipányvázott lovaink felé lopódzott a földön. Sötét volt még, legfölebb is a hajnal legelső kétes szürkülete derengett. Gyanítottam hogy indiánok lappanganak körülünk , mert megelőző napi utunk közben mindenfelé jeltüzeiket láttuk a hegytetőkön, ez lévén a mód , mellyel a vad bennszülöttek ellenség érkeztét jelezik egymásnak ; s ekkor épen felbőszité őket az oregoniak kegyetlensége, kik vad gyanánt lőtték le őket a hol találták. Az indiánok természetesen orgyilkolással torolták ezt vissza s így a fehérek élete épen nem örvendett nagy biztosságnak. A mondott éjen, éles szemle után meggyőződtem, hogy ama lappangó tárgy csakugyan