Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-20 / 17. szám

265 zetése alatt ; a pálya felén elsőnek Éclair ment fel s Gabrielle d'Estrées csak itt kezdett az utóisók közül fokonként előre nyomulni, nn'g az utolsó fordulónál Éclairt is beérte, a távoszlopnál el is hagyta s lóhosszal könnyen nyert ; a második Éclair félhosszal verte meg a harmadik Hisbert. Lóversenyek Németországban. Düsseldorf. — Boroszló. A düsseldorfi lóversenyeken megjelent kis számú lovak közt kétségkívül legkitűnőbb volt Bandmann úrnak a pesti gyepről ismeretes С hallengere, melly kétszer indúlván, kétszer győzött, bár mind a kétszer csak egyetlen s ugyanazon versenytárs ellen s ez gr. Hompesch T u с с i о nevű 4é. mène volt, apja Orlando anyja Lollipop , melly később egy handicapet nyert meg két ismeretlen ló ellen. — Szintén gr. Hompesch 4é. pej kanczája White Rose egy eladó versenyben a pályát körüljárván, vevőre nem talált. A boroszlói versenyeken úgy látszik legjelesbek valának az idősb lovak közt Valide, a kir. ménesből való 5é. fek. kancza War Eagletől, melly Gaspardot megverte és Kate Tulloch, melly mind a három versenyben, hol úrlovarok lovagoltak s ezek közt egy ugratóban is , elsőnek ért be. — Két éves lovak versenyében id. gr. Henckelnek Hartneitstein és Lady Shrewsburytól származott pej kanczája P r ogress könnyen győzött ifj. gr. Henckel Cliquot és Henckel grófné Ceres lovai ellen. — Három éves lovak versenyében gr. Alwensleben Doloritha kanczája Paragonetól lóhosszal győzött Plessen úr Blackdrop csikója Achmed s még más kettő ellen. — A handicapek egyikét gr. Gaschin Comestá-ja, másikat Noiseful vitte el, jelentéktelen társaságban. Irtsuk a dúlókat. Mi az oka, hogy hazánk legkitűnőbb tyúkfajainak egyike, a császármadár, csak elvétve látható nálunk Mogyoróska vidékén s átalában Zemplénmegye egész felső részén, holott szép vadas erdőrészekkel s tilos sürü vágásokkal bírunk, hol élelmiszere elegendő volna s bőven szaporodhatnék ? Mi e hiány oka, elmondom, mert a történtet saját szemeimmel láttam s talán érdekkel veendi a szakértő közönség rövid elbeszélésemet. Egy májusi hajnalon kettőscsövü fegyveremet vállamra vetvén, legközelebbi erdőrészünkbe s onnan a vágásokba ballagtam el, szemügyre veendő egyetmást s a mint így járom a sűrűséget, egyszerre tőlem alig három lépésnyire nagy esörtetéssel rebben fel valami. Mohón kapva le vállamról a kettőst, közelebbről szemlélődöm s látok egy kotló császármadarat csirkéivel. — A különben szemes és félénk szárnyasvad most nem akart távozni csirkéitől ; szárnyaival verdeste a lombokat, csirkéi pedig többféle irányban bújdostak szerteszét.—A kotló végre elrebbent s én fegyverem sárkányait felhúzván, egy fatörzsön negyedórahosszat mozdulatlan ültem, kíváncsian várva, fogja-e és miként összehivogatni csirkéit a kotló. —Meg is jött ez rövid