Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-05-30 / 15. szám
237 G. L. Hartig a hesseni nagyherczegi erdőmesternek, F. C. Hartignak fia, 1764. September 2-kán született. Anyja a friedbergi lelkésznek Yenetornak lánya volt. — Előtanulmányait szülői házában magán úton végezvén, 1779. a Harzerdö harzburgi körében, hol atyjának egy fivére lovas erdész volt s vadászszenvedélye a dús vadállományban elég tápanyagot nyert — a vadászatot s erdészetet tanulta ki. — Később pedig, miután atyja mellett erdészeti ismereteit még gyarapította, 1782-ben a gieszeni egyetembe lépett. — 1785-ben engedélyt kapott a darmstadti főerdészmesteri hivatalhoz bejárásra, hol 11 évig a collegiumnál dolgozván, alkalma nyílott az akkori idők háló s hajtóvadászataival megismerkedni. 1786. Solms herczeg meghívásának engedve, erdőmesteri állomást fogadott Hungenben ; azután a hesseni államminiszternek , Klipsteinnek lányát nőül vévén, erdésziskolát állított fel s ugyanitt írván „ Holzzucht" czímü munkáját, 1797. Nassauban tartományi erdőmesterré s Dillenburgban erdőtanácsnokká lön, melly állásában 50 tanonczból álló erdészeti magán tanodáját továbbra is fenntartotta. Midőn 1806-ban Napoleon az orániai család birtokait a Bergi nagyherczegségbe kebelezte, Hartigot az uralkodó családhozi hűsége, a legfényesebb Ígéretek daczára , kellemes állásának odahagyására készteté ; mihez, miután semmi egyéb kilátása nem maradt s családja is már 9 tagra növekedett volt : nem mindennapi lélekerő kivántaték. De e tette sem ismeretlen, sem méltánylás nélkül nem maradt ; mert Hartig, alig pár hét múlva meghívást kapott a würtembergi erdészigazgatóság megürült erdőtanácsosi állomására, mellyet elfogadván „Journal für Jagd- Forst- und Fischereiwesen" czímü folyóiratát alapította, erdésziskoláját folytatta s vadászati tankönyvét írta. — E szolgálatát azonban sokban nehezíté azon alárendeltsége az erdészeti személyzetnek , melly, míg a középkori szellemű kerített vadastérek léteztek, mindig fönnállott. Az 1811-iki franczia berontás Poroszhon pénzügyi erejét a legvégsőig kimerítvén , komoly szükségnek mutatkozott az álladalmi erdők eladása s e fontos kérdés megfejtése volt oka Hartig behivatásának a porosz álladalmi szolgálatba. — S csakis Hartig intézkedéseinek köszönheti Poroszország, hogy álladalmi erdei, ezen válságos időkben, megmaradtak, mellyek neki mint államtanácsosnak és országos foerdőmesternek, egész 1837. február 2-kán bekövetkezett halálaig felügyelete alatt álltak. Az összes Némethon erdészei s vadászai Hartig nevét egy, a darmstadti palota kertjében emlékére felállított nagyszerű szobor, valamint az erdészeti pályára lépendő utódai számára gyűjtött ösztöndíj-alapítvány által örökíték meg. — Würtemberg külön neki egy második szobrot emelt, nem messze Hohenheimtől ; a berlini egye tem pedig tudornak s tiszteletbeli tanárnak nevezte ki. Hartig azon ritka szerencsében részesült : hogy a hg Solms szolgálatába lépte óta, az illető országok erdőfelügyelöségének mindig főnöke volt. — Családja 9 fiúból s 4 lányból állott, melly előbbiekből 5 az 1813—15-iki háborúban vévén részt, kettő közülök acsatatéren esettel; a többiek pedig később az erdők s mezők szolgálatának szentelték éltöket. A magyar vadászirodalom még úgyszólván gyermekéveit éli. Míg a boldogabb
