Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-05-20 / 14. szám
222 mint erdészeti titkár Würzburgban, végre a főherczegi erdőkben Rödlein (am Main) körül mint erdészeti felügyelő (Forstinspector) működött. — Midőn a rödleini erdők szintén Bajorországhoz kapcsoltattak, Diezel is bajor szolgálatba ment át ; 1826-ban a kis waldstädti erdökört kapta saját kérelmére kezelése alá s 1852-ben nyugalomba tétetett. — Jelenleg Diezel Schwebheimban Schweinfurth mellett lakik s mint erős, bátor és híres vadász mindenben az ismert H. Bremer példáját követi, hogy azonban mindenben őt el is fogja-e érni, azt a jövő 1879-dik év mutatandja meg. — (A mikor t. i. 100 éves korában neki is meg kellene — s pedig sikeresen— házasodnia.) Már előbb említett munkáján kivül (Fragmente für Jagdliehaber) Diezel „ Erfahrungen aus dem Gebiete der Niederjagd" czímü müvével (1848.) az irodalomnak valóságos előnyére szolgált. Mint költő valamennyi vadász közöl mindenesetre Diezel érdemli a koszorút. Költeményeinek legnagyobb része G. L. Hartig „Journal für das Forst- Jagd- und Fischerwesen" czímü folyóiratában jelent meg, mellyek közt „ Abendanstand" a természet szépsége által lelkesült vadász belső érzelmeit ép olly hűen festi, mint a „Forst- und Jagdzeitung" 1859. juliusi füzetében megjelent képei a külábrázolásbani tapintatát s ügyességét tanúsítják. Fiai Diezelnek nincsenek, de maradtak lányai s ezektől unokái. Az akkori időbeli költök hármas személyzetének egy érdemdús tagja még hátra van sezBunson, kormánytanácsos Arolsenben, barátja Wildungennek s 1807-től munkatárs a „Taschenbuch für Forst- und Jagdfreunde" nevü folyóiratnál, melly később Laurop és Fischer „Sylvan"-jába ment át. Nem tekintve a múlt századnak egész a jelenbe terjedő folyóiratait, ennek vadászirodalma J. M. Bechstein munkáján : „ Vollständiges Handbuch der Jagdwissenschaft, Nürnberg 1801, 1806, 1823" kezdődik. — Bechstein 1757. junius 11-dikén, Waltershausenben, (Gothában) hol atyja patkoló s egyszersmind fegyverkovács volt — született. A gothai gymnasiumon tanulmányait bevégezvén, 20 éves korában a jenai egyetemen a theologiát kezdte hallgatni, honnét miután kilépett volna, Salzmannak újon felállított snepfenthali növeldéjeben a mathematika és természetrajz tanári székét foglalta el.—Irodalmi tevékenységét leginkább az állattan terén — mellyhez már kora ifjúságától fogva vonzódott — mint az említett növelde tanára, kezdé meg. Az állattan tanulmányozásánál közelről érinté őt a vadászat és erdészet is, s így már 1791-ben egy felállítandó nyilvános erdésztanoda tervével lépett fel, melly azonban Gothában nem lelvén kellő támogatásra Bechstein előbb Waltershausenben magántanodát szervezett. Később, 1795-ben, ugyanitt állítá fel az ismeretes Erdész- és vadásztársulatot ; de saját honában s miután e társulat jó híre mindenütt elterjedt, még mindig, nem találkozván kellő részvéttel: a meiningeni herczeg felszólításának engedett s Dreiszigackerben az első erdész akadémiát hozta létre,, mellyet halálaig mint igazgató kormányozott. — Fáradhatlan szorgalommal dolgozott Bechstein főleg az álattan s ezzel a vadászati állatisme müvelésén, terjesztésén s mint ornitholog országos tekintélynek tartatott. — Vadászatt adományi kézikönyve igen kimerítő, mainap is használható gyűjtemény. (Folytatása következik.)
