Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-20 / 14. szám

213 a hajókapitány kétszersültjét megeszi s csak azt óhajtja, bár ez maga a hajókapitány volna : hanem egy leírhatlanúl dühös fenevad, mint minden szürke medve (grizzly bear) s ez itt hátsó lábánál fogva egy húsz láb hosszú lánczhoz van kötve, mellynek vége a ketrecz ajtaja alól nyúlik ki. — Most egy roppant vad bika dől be a fövényre; ezt néhány lovas mexikói lassoval rögtön elfogja és leteríti ; aztán a láncz másik végét elölábához kötik s egy mondott pillanatban egyszerre elbocsátván öt a lassoról, ugyanakkor a ketrecz ajtaját is kinyitják s ha a medve nem siet kijöni, nagyon valószínű , hogy a felugró és körülrohanó bika erőszakosan fogja kirántani. — A szekeret visszavonják s a két küzdő fél szemközt áll egymással. Szegény szép bika ! délczegsége meg lesz alázva s engednie keilend ellensége borzasztó karmainak ; a sorsátóli félelem azonban nem csökkenti szilajságát. Kapálja a talajt, nagyot bog s bámulatos gyorsasággal rohanva dönti fel a medvét ; de ez boszút lehelve kél fel, felszakítja a bika oldalát úgy, hogy erről párolgó remegő húsfoszlányok fityegnek. — A bika ernyedetlenül támad s ezúttal szarvait az ellenség szügyébe döfi ; a medve bőszülten tápászkodik fel s iszonyatos bömbölést hallatva tépi szaggatja a bikát a hol érheti, míg a talaj fövenye vértől tarkáilik — s az összemarczangolt és perezre megrendült bika vakon száguldva, a láncznál fogva maga után hurczolja a medvét, melly a lánczot tehetlenül harapdálja ; végre összekerülnek s a bika egy gyors mozdulattal ellenfelébe döf és véres szarvait hátraveti. — Aztán ismét és ismét támad, de a minden mozdulatára vigyázó medve fogaival és karmaival védi magát ; több ízben sikerül a bikának szarvaival megdöfni s leterítni a medvét, de ez mindig talpra áll és tép és harap — s így foly ez közel egy órahosszat. Maczkó végre cselt vet ellenének s a mint ez feléje közeledik, guggoló helyzetéből hirtelen felszökve nyakába csimpeszkedik és míg ezt előlábaival átölelve fojtólag szorítja, egyszersmind a bika orrát és álkapezáját harapja, hogy a csontropogás az egész házban hallható. — A még le nem vert bika szilaj ágaskodás közben lerázza a medvét, egyik szarvát mélyen a medve oldalába döfi ; aztán mind a ketten halálos küzdelembe keverednek, összebonyolódnak s a harcz azzal végződik, hogy a medve felharapja a bika torkát, kiszaggatja beleit s aztán kimerülten leheveredve lesi ellensége végszusszan ását. Emberek lépnek a fövényre, leoldják a lánczot a bika lábáról s átvonva azt a ketreczen, erőszakkal hurczolják abba vissza a vérbefagyba kevert nyomorú állatot, melly — ha megél, más mutatványra és végzetnek tartatik fenn. Ha a közönség jóllakott a vér és kegyetlenség látásával s hazafelé oszlik: úgy vége a mulatságnak ; ha nem, úgy néha új ismétlés történik, vagy talán valamelly fiatal barna medvét vezetnek elő s ennek kell magát kitüntetni holmi otromba mesterségekkel , mellyeket megtanúlnia méltóztatott. Megjegyzendő itt, hogy a szürke medve mind alakjára mind szokásaira nézve merőben különbözik minden más medvefajtól ; ez tép, harap, de soha sem birkózik. A kinőtt példány karmai négy öt ujj hosszúak, borzasztó terjedelmű talpakról merednek ki s óriási erejű lábak fegyverei; szokásairól azonban akkor fogok egyetmást elmondani, ha eljö velem ön a hegyek közé, de most vár a szekér s lia úgy tetszik hajtsunk fel egy pohár brandyt, aztán haza viszem önt. 14