Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-30 / 12. szám

189 A köpczösség után a vállak fekvésére kell főkép figyelmünket irányozni. Egyenesen felálló vállú ménlótól példáúl kitűnő vadász- vagy háti lovat nem várhatunk. Azon hit, hogy egy annakelőtte különben jó, de jelenleg már munkaképtelen kancza tenyésztésre még mindig alkalmas lehet, szintén hibás ; mert habár a kancza faja vagy alkata ad is némi jogot hinni, hogy tőle szép csikókat várhatunk, de az ivadék rendesen öröklendi némileg anyjának elhasználtságát is. A czélszerü keresztezés sokkal több tudományt s tapasztaltságot igényel, mint azt sok lótenyésztő képzeli. A keresztezendő lovak rosz oldalai csak hamar szembetűnöleg fognak mutatkozni, mit később több ivadékon át nem leszünk képesek kiirtani. Míg mind a két résznek netaláni jó tulajdonai az ivadékban egészen elmosódnak. Átalában a keresztezésnél a legnagyobb vigyázattal kellene eljárni, még pedig úgy, hogy az illető fajból a legtökéletesebbet kell kiválasztani, és pedig gyakran ugyanazon fajnak (Race) különböző ágaiból (Stamm). Ez a versenylovak tenyésztésének is a titka, az eredeti délkeleti vér soha sem mellőztetett, míg az ág gyakran és szembetűnő sikerrel cseréltetett fel. A 3—4 éves kancza tenyésztésre már alkalmazható ; némellyek, eléggé czéltalanúl, már 2 éveseket is alkalmaznak ; ez azonban kifejlődésükre kártékonyán hat vissza. Ha a kancza csak rendes lassú mezei dologra alkalmaztatik, ugy azt egész 20 éves koráig használhatjuk tenyésztésre; ha azonban túlcsigázzuk s kivált ha ennek látható jelei maradtak hátra, úgy lett légyen bár a kancza fiatal korában a legjobb, vén korára a tenyésztésnél biztos sikerrel nem alkalmazható s várakozásunknak megnem felel. A kanczák rendesen a tavasz kezdetével sárítnak ; — s rendesen 11 hóig vemhesek ; azonban itt is jönnek némi kivételek elő, némellyek ugyanis 5 héttel hamarább csikóznak, míg mások 11 havon túl 6 hétig viselik terhöket, — all hónapot azonban mint átalános időt vehetjük. A versenylovaknál, mellyek már olly fiatal korukban vitetnek pályára, előnyős hogy a kanczák lehető jókor hágattassanak, a mennyiben koruk, ellettek bár január vagy april hóban, — egyenlőnek vétetik, — már pedig 2—3 éves csikónál 3—4 hónap is szembetűnő különbséget tesz, úgy növés mint erő tekintetében. Más fajú lovak tenyésztőinek május eleje a legalkalmasabb idő, a mennyiben így a kancza aprilben fog megelleni, midőn már a legelön mind az anya mind pedig a csikók számára elegendő táp van s nem kell istállóra szorítkoznunk. A hágatás idejétől egész az ellésig mérsékelve dolgoztathatjuk a kanczát, ez nemcsak hogy nem árt, sőt előnyös is. Mihelyt az ellés ideje közeleg, mit az emlőkön mutatkozó ragadó folyadék elárul, — dolgoztatásával hagyjunk fel s bizzuk a kanczát egy egyén felügyelésére. A kanczáknak vemhességük első fele után adjunk kissé több tápot. Ezen időtájban fordúl leginkább elő a kanczák idő előtti csikózása, — ez okból a tenyésztő ez időtájt legvigyázóbb legyen, jó táp s mérsékelt munka legbiztosabb óvszerek. A kancza, ha csikaját egyszer elvetette, ehez jövendőre is hajlamot tart meg, — sőt az illy kanczát tanácsos elvetélése idejekor a többi anyakanczáktól elkülönözni, a menynyiben több példa bizonyítja, hogy a többi kancza nagyobb részt is idő előtt elvetélt.