Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-04-30 / 12. szám

182 tek egy fán , honnan tisztán kiláthattak az egész környékre ; minthogy azonban nem képzelhettem, hogy a tigris még kora est előtt visszatérjen zsákmányához, a hold pedig csak később éjjel volt feljövendő : elhatároztam, hogy közelebbről várom be jöttét s embereimmel négy lábnyi gödröt ásattam egy sürü s áthajló lombozatú bokor alatt, mellynek ágaiba mindennemű folyondárok vegyültek. E gödör a hullától mindössze hat lépésnyire lehetett s e helyet azért választám , mert innen alólról jobban szemügyre vehettem a tigrist s jobban czélozhattam is reá, mint felülről a fáról le s ezenkivül ezt méltányosabb, egyenlőbb játéknak is tartám. Rejthelyemet — hogy kényelmesebb legyen, szőnyeggel bélelvén ki, gondosan töltém meg fegyvereimet, mellyek valának : két kettős vontcső, egy kettős golyófegyver s két nagy kettős pistoly. Aztán élelmi szereket helyeztem el körülem, jelesül egy kőpalaczban erős zöldtheát, egy palacz brandyt s jó csomó húsoskenyér szeleteket. — Kísérőimet a lóval visszaküldtem Ootyba , csak Chineah és Groogoloo maradt velem ; őket a fára küldtem fel, hogy szükség esetén kéznél legyenek. Minden elkészülvén , mihelyt az árnyak hosszasodni kezdtek , elfoglaltuk állomásainkat s én az esthomály beálltáig folyvást akörnyezetet vizsgáltam s megjegyeztem magamnak minden bokrot, minden emelkedést, hogy aztán a sötétben minden idegen tárgyat annál könnyebben vehessek észre. Alkonyatkor à felhőtlen égről leáldozó nap utolsó sugarai bíbor fénybe öltöztették az egész tájat s az erdők sokszínű lombjai aranyozott izzó színekkel játszottak. A dalos madarak éneke elhallgatott s az erdőben nem hangzott már a harkály erős kopogása ; ellenben az éji vércse sebesen röpkedett idestova a hemzsegő rovarok után. — A lég terhes lett a számtalan virágzó s estende még illatozóbb bokor édes szagától. Az alkonyat végre estté vált s az est éjjé sötétült — míg a feltünedező csillagok ragyogása ezt némileg derengőbbé tette. A roppant erdőség elcsöndesült s némaságába nem vegyült egyéb zaj , mint alkalmilag egy-egy tücsök czirpelése, a füles bagoly meg-megszólamló huhogása, sakálok vonítása, vagy a nagy erdei majom szomorgó bőgése. A mint inkább és inkább éjjeledett, az óriási fák körvonalai összefolytak a sötét tömeget képező háttérben. Az idő lassan múlt, az éjjeli lég rendkívül hívessé kezdett válni s már annak feltevésére valék hajlandó, hogy a tigris a kiszívott vérrel szomját oltván, nem fog a hullára visszatérni, mi gyakran megesik ; köpenyembe burkolództam tehát s élelmi szereimhez láttam, midőn egyszerre lombcsörgést hallék s egy száraz ág törésének reccsenését. Letettem az épen ajkimhoz emelt theás palaezot, nesztelenül vettem elő fegyveremet s ennek csőszájait ama pontnak irányzám, honnan a zörej hallszott és feszülten figyeltem : de saját szivem dobogásán kivül^— melly úgy dolgozott mintha mellemből akarna kirontani, semmi egyebet sem hallhaték, annál kevésbé láthaték, mert az éj olly koromsötét volt, hogy a tinó hullájának körrajzát is alig vehettem ki. Kínos hosszú óra múlt el s én bár ismételve hallottam hússzaggatás, csontropogtatás s alkalmilag egy-egy csendes morgás zaját, még pedig jó közel hozzám : de az ég ekkor úgy el volt borúivá, hogy a homályban semmi tárgyat sem birtam megkülönböztetni s csak néha-néha villant meg előttem pár zöldes fényű pont, a hullán rágódó tigris szemeiből.