Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-30 / 9. szám

141 egy octoberi napon s kissé messze czirkáló vizslám előtt — tőlem mintegy hatvan lépésnyire — két fogoly kelt s két három arasznyi közzel egymás közt, egyenes vonalban sebesen repült előttem. En az elől repülő fogoly fejét vettem czélba s lőttem ; nagy meglepetésemre azonban a hátulsó madár esett le, az első pedig sértetlen szállt odább. E váratlan eredményen úgy elbámúltam, hogy puskám második csövével a távozó madárra kettőzni eszembe sem jutott. Felszedvén madaramat, fejében és nyakában öt szem serétet találtam s igy kitűnt, hogy bár legalább ís három, ha nem négy araszszal czéloztam az elejtett madár elé, ezen előre czélzás még sem volt túlságos, tekintve a foglyok röptének gyorsaságát és távolságát. — E perczben olly tökéletesen meggyőződtem eddig követett lövési rendszerem hibásságáról s annyira megörültem a szerencsés esetlegnek, melly e hibámat felfedezte, hogy úgy tetszett, mintha most nyilt volna fel szemeim előtt a keresztbelövések mesterségének titka. S őszintén mondhatom, hogy ezen egyszerű eset többet javított lövészi ügyességemen, mint a gyakorlott s tiszteletreméltó vadászoktól nyert valamennyi jó tanács összege. Több vadászbarátom nem sokára minduntalan kérdezte, hol tanúltam meg egyszerre nagy távolságra ílly pontosan és biztosan lőni — s én a fönebbi esetet (mint később maguk bevallák : nagy okulásukra) beszéltem el nekik. Sporting Review. — Vadász-Eldorado. A „Field" munkatársa, ismert nevü szenvedélyes vadász és természetbúvár, S. W. Baker, Ázsiába utazván, most a Sabanga hegyek közül Kis-Ázsiából írja a nevezett lap számára tudósításait, ülvén egy rendkívül alacsony divánon s iróasztalúl útiböröndjét használván. „Tanyám — írja a többi közt — magas hegyek közepette van, mellyeknek csúcsait hó, oldalait [mindenütt roppant erdőség lepi s ebben tömérdek a rötvad, vaddisznó, medve és farkas. A bérezek közötti medenczében egy körülbelől tizenöt (ang.) mértfold hosszú s mintegy öt mértföld széles tó terül el s ez nehéz jóféle halakkal levén tele, nem csak a táj szépségét emeli hanem jó sportot is nyújt. Most (a levél február végémjkelt) csak a csukának van az ideje, ezzel azonban a falubelieket nagy mértékben ellátom ; ők maguk, bár csaknem a tó partján laknak, soha sem halásznak s csónakjuk sincs ; én messze földről hozattam egy rosz lélekvesztőt. A bérezek mindjárt a tó mellől ötezer lábnyira emelkednek s az erdők mindenféle vaddal bővelkednek, az itteni lakosok restek lévén a falu határán túl vadászni s csak itt puskázzák az erdővel határos gyümölcsös kertekbe lejáró medvét, vaddisznót sat. — Konstantinápolyból gőzhajón egy nap alatt Izmidbe s onnan ide tengelyen szintén egy nap alatt utaztam. Ot év előtt töltöttem én itt már pár napot s feltettem magamban, hogy több időre jövendek e vadregényes gyönyörű helyre, hol az ember nem győzi eléggé élvezni a vad áportot, a ruganyos hegyi léget s a teljes szabadságot. Némi gyönyört — legalább nekem — nyújt az is, hogy egészen fegyverem és horgom után élek. A gyönyörű szarvasvadnak itt van őseredeti hazája, fenn magasan a hegyoldalak rengeteiben, hol soha senki sem zavarja s hol olly nagyságúra fejlődik, minőt Skócziában soha sem látni ; egy jó vontcsővel és vadászkéssel ellátva a vadász itt minduntalan olly helyeken járhat, hol ember még alig s csak vadkan, medve vagy szarvas fordúlt meg ; tilalomról pedig vagy vadásztörvényekről szó sincsen sat. — Régi vadászkönyv. „Diana vadásztitkai" czim alatt Tänzer J. szerzőtől