Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-30 / 9. szám

130 Az apaméneknek e czélszerü elhelyezése okvetlen jótékony eredményű intéz­kedés mind az egyes tenyésztőkre, mind közvetve ezek által az egész országra nézve. Bizton is várható , hogy Francziaország még e század vége előtt lófelesleget fog kül­földre eladni, a helyett hogy szükségletét onnan fedezné. Kormánya épen most van szerződőfélben nagy mennyiségű félvér lovak vásárlására Angliából és Irlandból ; ért­vén a félvér alatt mindazon legjobb lovakat, mellyeknek ivadékágában (pedigree) valami folt van; a franczia bizományos ezzel nem törődik, csak a vér legyen jó és a szőr szép. — Ez utóbbira a franczia rendkívül kényes s e részben az angoltól lénye­gesen különbözik. Az angol a szőrrel nem gondol — a franczia határozott ellensége a sárgának ; az angolt nem bántja a kese láb, a franczia jobban megfizeti a nem ke­sét. A fekete lábú világos vagy sötét pej : ez a írancziák beau ideál-ja a telivér­ben , habár Eclipse, Rubens, Velocipede , Rowton, Plenipotentiary, Glencoe, Har­kaway, Elis, Stockwell és St. Albans — mind sárga. Ezen ellenszenvük onnan szár­mazik, hogy Mameluke, az 1827-ki Derbynyertes, kese voltéshókás, Dangerous pedig az 1833-ki nyertes, sárga ; mind a kettő Francziaországba adatott el s ott sze­rencsétlen apamén volt ; miután az első korlátozhatlan szeszélyü, a második alkathi­bás csikókat nemzett. Azóta a franczia hasonlíthatlanúl jobban szereti a pejt s nagyobb árt ad érte mint a sárgáért, bármilly becses legyen is ez utóbbi mint versenyló. Párishoz legközelebb, a Champs-Elysées végén, az Arc de Triomphe melletti istállókban három angol telivér s egy félvér csődör van a hágatási idényre felállítva. — E helyiség azonban csak ideiglenes s már a jövő júliusban át fog tétetni a Long­champs-on most épülő új istállókba. — A cselédek mind francziák s az udvariasság mintaképei, még pedig nem csak Jolin Bull-, hanem még azon ácsorgók iránt is, kik minket — itt tett látogatásunk alkalmával egész az istállók ajtajáig kisértek. Legelőször is a The Flying Dutchman rekeszének ajtaja tárult fel előt­tünk. Őszintén bevallva, meglepett a változás, mellyen a rawcliffei ménes híres apja • átment. Szemei élénkek, szép orrlyukai olly nyíltak még, mint voltak; de azok a csí­pők , mellyek egykor az epsomi, ascoti, doncasteri győzelmekre vitték őt, nincsenek meg többé. Hátának behajlása azt tanúsítja, hogy idő előtt vénül el. Ivadékait nagy reményű csikóknak mondják ; azok, mellyeket mi láttunk, határozottan szépek, jól termettek s ép olly szőrüek mint apjuk, — e tulajdonság annál inkább emelvén öt a fran­cziák becsülésében. Az idén negyven kanczát hág, mindegyiket 300 frank díjért. Azután Cossackot, a vidám kis sárgát néztük meg, melly War Eagle-el a leggyorsabb mértföldet, mire Angliában emlékeznek, futotta s tulajdonosának ötven­háromezer fontos Derbyt nyert. Friss és kövér s mind eleje mind hátulja most is ép olly erős, minő öt éves korában .volt, midőn a chesteri versenyen 9 stone és 1 fonttal futott. Szőre homályos és hosszabb, mint ez a hágatási idény elején várható. E csinos kis ló merő ellentéte a harmadik rekeszben álló Collingwood. — Sheet Anchor e roppant fia most is olly esetlen mint valaha és sokkal nehezebb, mint­sem fashionable ivadéknak lehessen őse. — A két elsőnél, részint mert szebb rekesz­ben állott, részint ragyogó szép pej szőre miatt — előnyösöbbnek tünt fel. Ez is, mint Cossack, 200 frankért hág s valamennyinek használata a nagy közönségnek, az alá­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom