Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-20 / 8. szám

121 költséges és bonyolodott, de számtalan nehézséggel, késedelemmel s a számadásokat illetőleg, néha elháríthatlan akadályokkal is jár. Mind ezen hiányosságot pedig csupán az ügyvitel felosztásának elve okozza s mondhatják nekünk, hogy nem találandunk a magasabb körökben egyéneket, kik idejüket s érdekeiket a versenyek intézésének áldoznák fel, mellyeknek napról napra terjedő fejlődésük miatt ügyeik is mindig súlyosabbak lesznek : mi, bár ez utóbbi állítást nem is tagadandjuk, mindig megleszünk győződve arról, hogy a ki a közügyet csupán közérdekből segíti elő, elegendő kárpótlást lel munkája és fáradozása sikerében s hogy bár mennyire támaszkodjék is századunk az anyagi érdekekre, voltak és lesznek is mindig ollyanok , kik szebb^ felsőbb érdekek után törekesznek. Mutatja ezt a franczia lovaregylet eddigi története is, mert megalakulása óta mindig voltak biztosai , kik — irántuk tartozó méltányosságból mondjuk — hivatásuknak tökéletesen megfeleltek. — S ha a vidéki pályákon történtek is helytelenségek, e miatt nem kell a rendszert kárhoztatni, míg az kellőleg megértve s gyakorlatba hozva nincsen. . Az erdészeti magyar irodalom ügyében. . п. Míg az úgynevezett „magyar erdészegylet", — melly különben inkább „magyarországi német erdészegylet"-nek nevezhetné magát, — a világgal vagy legalább az egylet tagjaival a legújabb időben ismét egyszer el akarná hitetni, hogy az erdészet magyarosítása gondoskodásainak komoly tárgyát képezi : addig az országnak egy másik köztiszteletben álló egylete, valamivel elébb már erdészeti—fájdalom olly csekély számmal képviselt osztálya előterjesztése folytán — sürgetős feladatai közé számította a magyar erdészet megalkotását. Az országos magyar gazdasági egyesület — mert hiszen mindenki tudja, hogy erről van szó — a magyar erdész egylet lételét ez ügyben tekintetbe sem vette, a min épen nem csodálkozom, miután ennek eddigi iránya nemzeti óhajainknak legalább nyelv teKÍntetében semmikép sem iparkodott megfelelni. Es míg egyrészt akaratlanúl is keserű hitetlen mosolyra fakadunk mindannyiszor , a hányszor a magyar erdészegylet oda nyilatkozik, hogy szakirodalmunk magyarosítását foganatba venni akarja, addig tisztelettel hajlunk meg a komoly akarat szentsége előtt, melly a gazdasági egyesület ebbeli első lépését jellemzi. Azt olvassuk ugyan is ezen egyesület 1860-ki évkönyvében, hogy az „sürgetős feladatai közé számítja, az eddigelé annyira elhanyagolt erdei gazdaság előmozdítását minden hatalmában álló eszközökkel elősegíteni" és hogy a magyar erdészetnek — nemzetgazdaságunk e második főágának megállapítása végett olly „erdészeti tankönyvet óhajt életbe léptetni, mellyben meglegyenek írva az okszerű erdőmivelés törvényei s mellynek alapján képeztessenek a szakértő erdészek." Senki sincs nálamnál inkább áthatva a magyar erdészet megalkotásának égető szükségétől és senki sem örül jobban mint én — a gazdasági egyesület tisztelt erdészeti osztálya ebbeli intézkedéseinek.