Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-20 / 8. szám

118 fennlobogtatja, az indulás rosz volt, ha pedig azt lenn hagyja, a verseny akadály nélkül folyhat. A teherre ügyelő biztos nem levén a verseny folyama alatt egyébbel elfoglalva: minden esélyre, a lovak időnkinti helyzetére, a netán felmerülő szabály ellenességekre a legnagyobb gonddal ügyel, valamint Ítélnie kell a felett is : váljon az illetők mindent , mi szükséges elkövetnek-e, a lovak szabadon futnak s versenykész állapotban vannak-e? Az indító biztos illyenkor szintén az egészre tartozik ügyeletét fordítani, a bíró pedig páholyából tekint át mindent, nyugodtan de figyelmesen. — A nevezetesebb , különösen pedig a 2 éves csikók versenyében a bíró a mázsálásnál is jelen van s a futás előtt a lovakat, kivált ha azokat először látja , a legnagyobb gonddal veszi szemügyre, ezenkívül eltávolítja a közönséget, nehogy eljárásában akadályoztassák, azután még a határoszlopnál egy figyelőt állítván fel, kí őt a kimaradt lovak felől tudósítsa , páholyába vonúl, hol szemeit az oszlopra irányozva, az e mellett egyenkint elhaladó lovakat, valamint ezek sorozatát tárczájába jegyzi. Befejezett verseny után a lovarok lóháton maradnak, míg a mázsáló szoba irányába érkeznek, a ki pedig előbb leszáll, annak lova úgy tekintetik, mintha kimaradt volna. Ha azonban a lovar valamelly baleset miatt, mielőtt a mondott helyre érkezett volna, lováról leszállni kényszerülne, de csak ezen egy esetben magát oda vitetheti. — A biztos ezután újra megmázsáltatja őket s bár ezt valamennyinél tenni nem köteles, még is jó, ha meggyőződik, hogy előbbi súlyukkal csakugyan bírnak-e ? Ha valaki kifogást vagy ellenvetést tesz, akkor a biztosok összejőnek s Ítélnek felette s illy esetben ha szükségesnek vélik, az egyletnek két tagját felszólíthatják, hogy ezek szintén vegyenek részt határozataikban, vagy a verseny bizottmányhoz felebbezhetik az ügyet, ha annak fontossága ezt megkívánja. A versenyek bevégeztével a biztosok átveszik a számlákat, rendőrségi és orvosi jelentéseket ; gondoskodnak a betegekről, ha netán valami baleset történt volna s a versenytér kiigazítására a szükséges intézkedéseket megteszik, oda nem hagyván azt mindaddig, míg minden kellőleg rendbehozva nincsen. A versenybiztosok teendői sokszorosak és különfélék : kiváló szorgalmat igényelnek , mert folyamuk úgy szólván félbeszakasztatlan ; valóságos ügyességet, mert minden alakú és nemű foglalkozásokkal járnak ; szilárdságot és elvitázhatlan becsületességet , mert kényes és nagyszerű érdekek felett rendelkeznek korlátlan erővel. Nem akarunk e vázlatok által az angol és franczia versenyügy között párhuzamot vonni, hanem csupán a versenyek anyagi szervezetét s az alapot, mellyen ez ügy halad, veszszük vizsgálat alá. 1852-ben, midőn a lófajok javítására egyesült társulat Francziaországban megalakult , nem cselekedhetett okosabbat, mint azt, hogy zsinórmértékül az angol versenyszabályokat vette. A „code des courses" ezen szabályokon alapszik s bár ezek benne itt-ott módosítvák is : minden mi lényeges, mi a tulajdonképeni alapot képezi, szigorúan megtartatott. A rendszabályok alkalmazásában azonban már igen nagy a különbség, s a francziák e tekintetben az ő eljárásukat az angolokénál mondhatlanúl czélsze-