Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-30 / 6. szám

87 tárgyamat jól czélbavettem : követtem a bét vadgalamb vonalát s nem sokára egy új szárny csattogás az ágak között elárulá a sebzett madár ottlétét, mellynek tovább­repülését azonnal meggátolám s mig Chance a helyre, bova a galamb esett, leült, azalatt Brutus elhozta a madarat, melly nem olly nagy mint a mi szelid galambunk s alkatban és tollazatban inkább a gerléhez hasonlit. — Kalauzom e pár lövésből nem győzte eléggé bámúlni az angol vadász ügyességét s ebeinek idomitottságát. Más nap reggel tíz órakor, a fogadós Mr Burnett és én a vaspályán indulánk egy erdő közelébe, hol állítólag sok a vad. Brutus és Chance velem jöttek, a foga­dós egy jó külsejű settert hozott; szolgám Broomfield pedig Bar-t eresztékszíjon vezette, gimvad-sebesités esetére. Kiszállván néhány kunyhó közelében, gabona­földek közé s onnan egy erdőbe vágtunk be. Azonban sem itt sem ott egy vízi gu­vatnál egyebet nem találtunk s minthogy fogadósom mulatsága, ki minden felreb­bent pacsirtára lőtt, épen nem volt Ínyemre : egy mezei lakhoz mentem, hol egy igen udvarias és közlékeny földmivelőre akadtam s kértem utasítana e környéken vadrejtö vidékre. 0 a vadnak csak eszméjére is felkaczagott s biztosita, bogy e környéken vadról gondolat sincs s meglehet ugyan, hogy ha minden erdőt bejár­nék, bukkanhatnék talán valami fáczánszerü madárra, de ez ha lehetséges is, leg­alább nem valószinü. Nem levén kedvem illy forró napon magamat s kutyáimat hasztalan fáraszta­ni , beszélgetésbe ereszkedtem emberemmel s többi közt kérdém töle, nem keresz­tezte-e valaha tenyeszmarbáit amerikai bölénnyel, vagy nincs e hasonlóról tudo­mása. Feleié, hogy neki is volt egy illy keresztezésből származott igen jó fejős tehene; e keresztezésnek azonban nagy akadálya az , hogy a buffalo vagy bison bikától nemzett borjú a rendesnél sokkal nagyobb levén, a házi tehén elléskor min­dig veszélyben vau s gyakran bele is vesz. E mezei lak mellett kivételesen egy csűr is állott; kivételesen mondom, mert egész utazásom alatt alig láttam többet. Az amerikai földmivelö rendesen egész télen át kalangyákban hagyja künn a gabonát s ennek fele aztán elrothad, kicsírá­zik; mig más részét sertés, madár, egér, patkány pusztítja el; de ő ezzel nem törődik, csak annyia maradjon, a mennyiből kenyeret süthessen és pálinkát főzhessen. Sajátszerű látványt nyújtanak az itteni gabonaföldek. Egy egy roppant darab föld szabálytalanul czikázó korláttal vau kerítve, mellynek éles szögleteit egyetlen szeg vagy pánt sem tartja össze ; az illy kerteletbeu magas vastag holt fák nyúlnak fel közönkint, hófejéren, a megszűnt teny észélet sírrémei gyanánt — se fák és a négy öt láb magas elszórt törzsek közt aztán eke karczolta fel az irtványt. A tele­pes, kinek saját kezén kivül másé nem áll rendelkezésére , az irtás munkáját nem képes máskép végezni, mint bogy a száraz gallyakat és harasztot összegereblyéli a nagy fák töveihez ; a halmazokat száraz időben meggyújtja s igy öli el a fák tenyészéletét; a halál e nemétől megmenekültek törzseiről pedig egy két lábnyira köröskörül lehántja a kérget s a nedv forgalmát ekép meggátolja. Tűzzel és hán­tással elölvén a fák éledét, a sudarak ledöntését szélre viharra bízza s aztán téli

Next

/
Oldalképek
Tartalom