Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-30 / 6. szám

83 Meg volt tehát már az egyik kan, ugyanaz, melly az első hajtásban a legelső üdvözlést kapta; ezen kan negyedfél mázsás iszonyú állat volt. Az ezen hajtásban kiötlött 2 kocza közül azután egy kijött a puskásokra, mellyet U. S. el is ejtett; a többi mind a hajtók közt tört ki, velük a vérző második kan is. Valamint ezen, ugy a következő napok biztos tanúságaid szolgálnak annak, milly pontosan tudnak kerülőink nyomozni. De nem kevesebb pontossággal történnek a hajtások is, mert a nép szenvedéllyel teljesíti a jól kiszabott rendet s ugy hajtja ki a körülvett hajtást, mintha zsákba fogná azt be. A második napon csupán egy körülnyomozott egyes kan volt jelentve. Elállottuk a hajtást, de mivel mint említém kevesen valáuk, azért a puskások az egy oldalon , mellyen a vadat nem olly valószínűséggel vártuk, kissé ritkábban állíttatván fel, a roppant kan épen erre jött ki s reá a kelleténél nagyobb távolságból 4 lövés tétetvén, sértetlenül állt odább. Azonnal körülnyomoztattuk s mig annak eredményére várnánk, azon gondolatra jöttünk, hogy egy szomszéd lelkész és rendes vadásztársunknak vaddisznókra szoktatott két jeles kopúját bocsássuk reá s ugy álljuk el a hajtást. Ki nem ismeri a kopóvadászatot s ki nem tudja, bogy a vadászati kéjérzetet és feszült várakozást sokkal lievélyesebben izgatja fel a kopó hangja, mint a folytonos hajtó lárma. Minden hang, minden egyes csaholás után más más gondolatot, más más várakozást és reményt kelt, feszülten kiséri fülünk a hang egyes lejtéseit s annak irányát. Folytonos ingerült állapotban tartja és felvillanyozza a vadászt már az is, ha a havon neszt hall, akár egy ravasz róka jő lágyabb susogással, akár egy őz szökdel felénk ; hát ha még kan jő olly csörtetéssel, hogy már messziről halljuk! S mit is ér az élet e kis kevélyek nélkül? Mert hiszen nem mindnyájunkat ingerel fel már egyéb selyemszerü susogás s nem állhatunk már mindnyájan más szelidvad után órákig lesben, bár azért talán még nem adnánk hatszor egymásután csütörtököt, mint az első nap második hőse. Midőn nyomozóink visszatértek, elálltuk a hajtást s beeresztettük azon két kopót, melly előtt már G4 vaddisznót, többnyire kant, lőtt gazdája s melly kopók a vadászat e nemében valódi műértők. Négy puskás a kopók után ment, mi pedig helyeinken vártuk, ki lesz a szerencsés, kire a vad jő. A kopók felkapták a kant és csaholva hajtották, mig meg nem állott előttük, akkor pedig vastag és félelmes hangon ugatták öt, elinditák ismét s akkor szokott módon csaholtak s ismét vastag hangon kezdének ugatni, midőn szembeállott velük, ugy liogy a kutyák hangjából mindig biztosan lebete tudni azt, mi a vaddal történik. így folyt ez egy ideig felváltva, mig a remek kutyák csakugyan épen gazdájukra hajtották ki a kant, a ki azt egy lövésre ugy terítette le, hogy meg sem mocczant. A második napról a harmadikra olly magas hó esett, hogy a nyomozók semmi biztos adatot nem nyújthattak, mert se régebbi se uj nyomokat nem találhattak fel; hár tehát kimentünk, s két hajtást gondolomra tettünk is, de azokban csakugyan semmit sem találtunk. Negyednap az idő esősre változott, de mivel jelentés érkezett hozzánk, hogy 6*