Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

5 Túzok v eszedele 111. F.-Alap. dec. 28. 1859.—Szerk. úr; — Megvallom, eddigcsakmesénektartám azt, minek megtörténtéről önt most hitelesen értesíthetem. Uec. 20. és 21-kén vidékünkön (Fejér megye) 5—6 foknyi hideg mellett sürü esö hullott, mit a nép ajka igen találólag ólmos esőnek nevez; ez jégkéreggel vonta be a hólepte földet s az itt tanyázó túzokfalkára végveszélyt hozott. A 30 óráig tartott fagyos eső alatt t. i. a túzokok tollai jégcsappá válván, a szegény állatokra oly nagy súly nehezült, hogy szárnyra kapni képtelenek lettek s igy a különben olly nehezen ejthető nagy vadat akkori védtelen állapotában, a figyelmessé lett szomszéd falvak lakosai avatlan kezekkel csapatonkint részint elevenen elfogták, részint baltákkal agyonverték. Középszámítással 150—200 darab pusztáit el. Legtöbbet, szára szerint 32 darabot Dunajtsik rétszilasi lakos fogott össze. Az értetlen nép a helyett, hogy zsákmányát kellőleg felhasználni tudta volna, kevesek kivételével a kis- és sárbogárdi piaczon darabját 2 forintért árulta; a nagyobb rész sertéshúsként besózta s most rágódik az Ízetlenné vált falaton. Ha szerk. úr ezen eseményt közli, meglehet, megtérít

1 mindazon hitetleneket, kik eddigelé az ólmos eső hatásában kétkedtek. Alapi Salamon Zsigmond. E túzokveszedelemröl több oldalról vettünk a fönebbivel lényegileg megegyező szives tudósítást. Dunamelléki úr megjegyzi, hogy gyönyörű látvány volt a behajtott nagy túzokfalka ; olly kevélyen sétáltak, mintha jó kedvükből jönnének látogatásra. Eleinte két új forinton keltek; később szöszönboron potomáron lehetett venni. A csákói kopók a Rákoson. Mint az e lapok mult évi egyik számában már emlitve volt, fővárosunkban részvények útján egy társulat alakult, mely a csákói egylettől mind a két kopúfalkát e téli idényre oly czélból vette át, hogy — a fóti rókakopó-falka megszűntével — a fővárost környező gyönyörű vadászterek használatlanúl s a telet itt töltő sportsmanek azon élvezet nélkül ne maradjanak, melly itt mulatásuk érdekét annyira növeli. A csákói falkák tehát Hcsp Róbert falkár vezetése alatt már december első napjaiban megérkeztek a fóti ólakba, hol a tulajdonos nemes gróf szives engedelmével a lehető legkényelmesebben lőnek elhelyezve. Fájdalom azonban, a szigorúan beállott tél hófuvatagaival és jégrétegeivel a vadászat e nemét négy héten át lehetlenné tevé; mig az új év ajándokúl hozá meg az oly rég ohajtott meleg esőt, melynek hatása alatt a hó és jég csakhamar eltűnvén, már január 4 kén tehettük a csákói kopókkal az első kísérletet a Rákoson. Csak a szenvedélyes lovas vadász érezheti és foghatja fel ama hevélyes élvezetet, midőn több heti kedvezőtlen időjárás és kedélylehangoló vadászati szünet után, egy szép januári reggelen egyszerre azon veszi észre magát: hogy hó és jégs a föld fagya eltűnvén, ismét kedvencz vadászlova hátán ül s a rég nélkülözött kopócsaho-