Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-02-20 / 5. szám

74 eresztett pár kutyával mindnyájan követtük őt, mi azt eredményezte, hogy a 2-dik pár agár is az elsők sorsában részesült. Kis vártatva a 3-dik pár agár állott ki a gátra ; ezek egyike az em­lítettem angol agár lévén, mindenki érdekkel várta a jövőt, midőn csakhamar a kipattant nyúlra valódi gőzsebességgel rohant az angol s egymásután öt vágást adott; nyulunk csak akkor lát­szott észrevenni, hogy indigenával van dolga s mintha magyarul akarná öt tanítani, villámse­besen kinyúlt; az angol pedig , mintha szintén mondaná : „nem értek magyarul" lassankint ma­radozott , sóvár pillantásokat vetve a nyúl után , míg ez egy rókalyukba menekült. E pár agár­ból az angol felmaradt. A 4-dik pár nyúla szintén rókalyukba — azonban mindig verve mene­kült s e párból M. Gy. úr agara maradt fel. Az idő esteledése miatt a végfutás másnap reggelre tűzetvén ki , a számra mintegy 60-ból álló társaságot kedélyes ebéd gyüjté össze , hol a lelkes toasztok nem hiányoztak. Ebéd után kaláka rögtön öztetvén, ez éjfélig tartá együtt a társaságot; a csárdásnak vége hossza nem volt. Másnap a végfutás eredménye ugyanazon a talajon az volt, hogy a nyúl — eleinte verve ugyan , de később kinyúlva menekült és így (ki lévén mondva , hogy a billikomot nyerő kutyá­nak nyulával be kell számolni) mindkét agár elejtetett; a billikom más jobb sors- vagy agár szá­mára visszatartatván. Ezen ítéletbe az agártulajdonosok is beegyezvén , E. M. veterán agarász­barátunk és gyepvezérünk bebizonyítandó azon állítását, hogy „nem mindig az agár , de a föld is fogja a nyúlat" — kis fakóját alig pár száz ölre egy homokdombnak forditá , hol G. F. bará­tunk két agarat lebocsátván az eredmény az lőn , hogy ugyanazon kutya , melly lapos földön hanggal sem érte a nyúlat , a homokon egymás után hármat fogott a társaság nagy örömére, melly meggyőződött a felől, hogy mindenben ugyan de főkép az agarászatban első kellék a „Praxis." Egy agartalan agarász. Necrology Both Sándor, Sopron megyének egykori jeles főjegyzője, a vadászat minden nemének szenvedélyes barátja , kinek avatott tollal írt becses czikkei e lapokat is gazdagíták — múltján. 30-kán élete 42-dik évében szélhűdés következtében meghalt. A lánglelkü hazafit, a szilárd jel­lemű lovagias férfiút, családjának , barátainak s sporttársainak mély bánata kisérte kora sírjába. A pesti lóversenyek sorozata I860. (Május 28. 30. 31.) Első nap. Pünkösd hétfő, május 28-kán. Hack-Stakes. U mf. — Futhatnak a birodalomban nevelt félvér-lovak. Urlovarok a szokott színekben. — Tét: 10 for.; „fuss vagy fizess." — Az aláírás e versenyre kötelez 1860. évig bezárólag. — Ki csak egy évre |r alá , 100 for. tételt fizet. — Teher : 4é. 125 font; 5é. 130 font; 6é. s id. 135 ft.; ménre 3 fonttal több. — A 2-dik lóé 50 for. — Ötven aláiró vagy nincs verseny. — Nevezni lehet minden évben martius 31-íg. EIsö Császár díj 1000 db. cs. kir. arany. Futhatnak 4 éves és idősb minden országbeli mén- és kanczalovak.—31 mföld. Tét: 250 ft, bánat 125 for. ; ha azonban a verseny előtt egy hónappal bejelentetik , a bánat csak 70 for. Te­her: 4é. 105 font; 5é. Ill font; 6é. és idősbre 114 font. Kanczára 3 fonttal, ausztriai birodalomban született lóra 5 fonttal kevesebb. Egy első Császárdíj nyerőjére 4 fonttal, két illy díj nyerőjére 6 fonttal , három vagy több illy díj nyerőjére 8 fonttal több. A tét- és bánatpénzek fele az első, fele a második lóé. Bejelentés mart. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom