Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

577 az egészen új lábnyom a friss havon minden kétséget eloszlatott. Na de hiszen ha­lálos kínokat kellett anuak kiállani midőn oda fenn kerestük; mert a mint most mindent letéve magunkról, a meredély legszélére — honnan a lábnyomok jöttek — ovatosan kihajtottunk, ama meggyőződésre jöttünk, hogy neki az egész idő alatt, míg mi e helyen tartózkodtunk, oda künn a meredély fölött, a henyefenyö­bokor ágain kellett csüggnie. Künn a szirtfalon láthatók valának lábbegye nyo­mai , a mint ismét felkapaszkodva a szirtnek vetette lábait — s ha a vékony ág törik, vagy keze megsiklik vagy görcs áll bele : ott hever ö is fegyvere mellett s nyaka ép úgy kitörik, mint puskája agya. Ragg az egész történetet sajátszerű modorában, hegyvidéki lakosok szólás­módjával, suttogva beszélte s valóban feszült figyelemmel kelle hallgatni előadá­sát, hogy ez megérthető legyen. „És az soba sem sült ki, ki volt a vadőr ?" Ragg fejét rázta s csendesen maga elé nevetve mondá: „Ez úttal megmen­tette irháját, de úgy hiszem okult a kemény leczkéből. Legalább sohasem láttuk többé nyomát. S jól is tette, hogy nem mutatkozott — tevé hozzá ujjával fenye­getve— tudta, hogy ráismernénk s ha szemügyre kapjuk, nem kerüli el go­lyónkat." Ragg legkevésbé sem túlzott; a hegyi vadászok és vadorok között még olly regényes és teljes érvü ököljog áll fenn, a mint ezt csak kívánhatja a költő, ki a költészetet a valóságból eltűntnek hiszi. — Hol a bérezek közt vadász vadorral találkozik, a dolog élet-balálra megy s az nyer, a ki gyorsabban kapja arezá­hoz a fegyvert s a másikat lelövi. — Előnyben mindenesetre a vadász áll , mert a törvény mellette szól; künn azonban a havason Isten szabad bérczei közt, hol min­den „katonai és polgári hatóság hiában kerestetnék meg, hogy a szabályszerű útlevéllel utazót szükség esetén védelmében részesítse" kevés hasznára válnék ez neki, ba a törvényen kivül jó fegyver nem volna kezében, mellyel az öt meg­támadó vadőrt rögtön és örökre ártalmatlanná tehesse. Hogy ezt megteszi, nem vehető neki rosz néven, mert valahányszor vador­ral találkozik, saját élete is mindig és minden esetben nem csak fenyegetve van - de sőt komoly veszélyben áll. Mit törődik ő azzal, váljon azon embernek, kit ö golyójával a meredélybe buktat, van-e otthon felesége s gyermeke, kik a tápláló kéz nélkül elveszni kénytelenek —neki is van otthon felesége és gyermeke s magát ezek számára fenntartani első kötelessége. Első pillanatra talán kissé súlyosan és borzasztón hangzik az, hogy egyet­len zerge végett emberélet vesszen és családok juthassanak nyomorra ; de ha az „enyém és tiedről" szóló törvényeket eltörülni nem akarjuk s átalában ha kívána­tosként tűnik fel az, hogy a világon tulajdonjog álljon fenn s ezt az állam oltal­mazza : akkor épen a vadorzásnak kell szigorúan tilosnak lenni, mert szeli rend­szabályok ezt soha sem voltak képesek meggátolni. Ha a zergevadász kész öröm­mel teszi koezkára azt, hogy egy zerge elejthetése végett a bérezek közt derűre

Next

/
Oldalképek
Tartalom