Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-20 / 35. szám

568 A sok fáradság, fázás, rosz éj tehát három rókával és négy nyúMal lőn megjutalmazva, mellyekkel esti alkonyatkor Grodekbe megérkezvén, diadallal mentem Seb. orvoshoz. E rókasportot egész télen folytatván, agarakkal 13-al fogattim februárig, a mikor agaraim egyike tüdőgyuladásban, a másik rúgott körömmel hasznáihatlanná vált s ennélfogva csak lesre lettem szorítva. E lesek si m voltak eredményben meddők, különösen február végével a bratkoviczi kis erdőben fél órányira Grodektől egyszer fél óra alait kettőt — összesen 18 at lőttem s magamnak az ezredben „rókavadász" nevet szereztem. G. J. Zsitvavölgyi vadászatok. A lefolyt őszi idény vadászatai közt völgyünkön Barsban leginkább két fogolyvadászat tűnt ki. A csifári és a nagyvezekényi vágásokban cserkésztünk vizslákkal, hova nagyobb számú szenvedélyes vadász jelenvén meg, mindegyik vadászaton ötven fogolynál több esett. A legjobb és legszerencsésebb lövész Ambró Gyula úr volt. Vidékünk nyulakban szegényebb az idén mint más években s ez leginkább a hosszas hóállásnak tulajdoníthat", melly a múlt tél elejétől az idei tavasz végéig lepvén el a földet, az első nyúlivadé'kot az idő viszontagságainak áldo/.ta fel.— A-süldőkből leginkább vizslák elől vettük ki a tizedet. A már ez ös^ze

1 végbement pár hajtóvadászat csekély eredményt mutatott fel. Agaraink itt a felvidéken azon átalános zaklatás következtében , mellyel a szolgabírói hivatalok ez ellen a kutyafaj e len viseltettek, nagyon megritkúltak és így kevés nyúlat füzünk e télen zsinórra. Turóczban a medvének netovábbot mondtak. Zs. helység terjedt erdeiben a kerülő egy medvecsaládnak jött nyomára, mellyre vadászni egy szép öszi reggelen ki is vonúlt vagy 20 puskás. — Volt ezek között egy testerejéröl híres és erre sokattartó juhász is, ki azt fogadta, hogy ha reá jö a maczkó , ő nem vesztegeti rá a lőport, hanem szembeszáll, megküzd, megbirkózik vele. A vadászatrendező a legjobb állások egyikére állitá a vakmerő juhászt, azonban kellő elővigyázattal is élt és szomszédúl egy higgadt vérű jó lövészt helyezet« melléje, kí szükség esetén segítségül siessen. — A hajtás kezdetét vette, a zajból nem sokára kitűnt, bogy a medvék a hajtásban vannak s ezek egyenesen az imént említett higgadt Z. vadász felé czammogtak, de irányt változtatván , az anyamedve épen az utána sóvárgó erős juhász felé húzódott. Ez egy fa mögé vonúlva férfiasan be is várta őt s midőn már csak puskalövésre volt hozzá, előugrott rejtekéből és — De már ne tovább!' kihívó felkiáltással fogadta. Erre a medve két hátulsó lábára ágaskodva, tátott szájjal készült a támadáshoz s olly fenyegető állást vőn, hogy a juhász is tanácsosabbnak látta lemondani a birkozási sportról és inkább még is csak rávesztegetni a lőpor és golyó egy adagját.—Jól irányzott fejlövéssel csakugyan le is terité a maczüót; pár perez múlva még két lövés dördült s mindegyiknek golyója egy-egy bocs rövid pályáját végezte be. E lövések után ismételt „éljen !" riadásokat viszhangoztak a turóczi sziklák. Somlyay István.